Jelenlegi hely
A XVIII. századi ciszterci kolostor
Szentgotthárd történetének egyik legragyogóbb korszaka a ciszter szerzetesek visszatérésével kezdődik. 1728-ban Robert Leeb lett a heiligenkreuzi kolostor (Bécstől kb. 40 km-re van) ambiciózus apátja, az ő nevéhez fűződik a szentgotthárdi apátság újjászervezése. III. Károly királytól az 1734. július 29-én keltezett okirattal megkapta az engedélyt, hogy Szentgotthárdra szerzeteseket telepítsen. Ennek fejében vállalta, hogy újjáépíti az apátságot és a hozzá tartozó összes plébániatemplomot.
A Szentgotthárdra érkező ciszterek 1740-ben Franz Anton Pilgram bécsi építész tervei alapján kezdték meg a munkát, 1746-ben be is költözhettek a déli szárnyba. A kolostor építése 1750-ben befejeződött, a templom északi oldalára tervezett rész már nem valósult meg a heiligenkreuzi apátság anyagi gondjai miatt. 1748-ban letették a templom alapkövét, 1664-ben Fritz Alberik apát a szentgotthárdi csata évfordulóján megáldotta, ettől fogva miséztek benne. 1779. március 16-án szentelte fel Nagyboldogasszony tiszteletére Szombathely első püspöke, Szily János. Közben gazdasági épületek, malmok, hidak épültek, folytatták a kolostor terjeszkedését, és a települést is szépítették.
A ciszter szerzetesek életében fontos változás volt, hogy a kolostort 1878-ban leválasztották az ausztriai, heiligenkreuzi apátságtól, és magyar irányítás alá került. Szentgotthárd fejlődésében kiemelkedő szerepe volt Vajda Ödön apátnak, aki 1891-től vezette az egyesült zirc – pásztó – pilis – szentgotthárdi apátságot.
A szerzetesi élet Szentgotthárdon 1950-ben szűnt meg véglegesen. A cisztereket egy éjszaka kitelepítették a kolostorból, és a Járási, majd a Városi Tanács költözött az épületbe. A vallásos képeket, szobrokat eltávolították, a falfestmények egy részét lemeszelték. A központi fűtés bevezetése után az értékes, kétszáz éves kályhákat egyenként eladták, mivel azok a kialakított irodákban feleslegesen foglalták el a helyeket. Ma különböző önkormányzati és állami hivatalok működnek az épületben.
Látnivalók:
Az első emeleten a délnyugati sarokban található az egykori apáti fogadószoba, amely ma a Marian Reutter terem. A falakon körben Dorfmeister István jelentős barokk festő tíz olajfestménye volt látható. Ezeket 1951-ben a Magyar Nemzeti Galériába szállították, közülük több alkotás ma is szerepel az állandó kiállításon. Egy kép került Heiligenkreuzba. 2012. május 5-én a tíz kép digitális másolatának elhelyezésével a szoba újra visszanyerte eredeti szépségét. A képeket Marian Reutter rendelte meg, és 1795-96-ban készültek. Három kép Szentgotthárd és az ország történetéhez kötődik, három pannó pedig azok nevéhez, akik nélkül nem valósult meg a kolostor, a templom és egyéb épületek.
A fogadószobába belépve szemben helyezkedik el:
III. Béla megalapítja a szentgotthárdi apátságot. A király mellett az országnagyok állnak díszruhába öltözve. A háttérben Buda látszik és az apátság elképzelt alapításkori képe.
(Tőle jobbra haladva láthatók: )
Mohácsi csata és kiegészítő tájképe. ll. Lajos lovával a megáradt Csele patakba csúszik, nehéz fegyverzete lehúzza az ingoványos vízbe. Serege menekül.
Szentgotthárdi csata. Montecuccoli gróf a szövetséges csapatok vezére fekete lován ülve vezéri botjával mutatja a támadás irányát. A háttérben a Rába és Lapincs összefolyásánál lángokban áll az apátság. Balra fent Montecuccoli főhadiszállása, a Schlössl várkastélya látható. Leeb Robert apát átveszi III. Károlytól az adománylevelet. Robert Leeb 1728 – 1755 között volt apát. Az építkezést elindítva szorosan együttműködött az építőkkel és a művészekkel. Ezért sikerült egységes barokk stílusban elkészíteni az épületet és a berendezéseket.
Fritz Alberik apát bemutatja a szentgotthárdi apátságot és kiegészítő tájképe. Ő volt, aki megáldotta az apátsági templomot 1764-ben. A képen látható a magtárrá alakított templom. A háttal felénk álló szerzetes Theophil Heimb az új létesítményeket mutatja be.
Marian Reutter apát a megépült szombathelyi líceummal. A kép a szombathelyi püspöki palotát ábrázolja és az épülőfélben lévő székesegyházat. Az apát mellett látható Sámpár Ignác szentgotthárdi születésű lelkész és Starezetz Bernát plébános, akik később a líceumban tanítottak.
Két tájkép az eredeti templom romjairól. Az 1605-ben felrobbantott templom elképzelt maradványait ábrázolja.
Szintén a kolostor emeleti részén, a keleti oldalon találjuk az eredeti formájában helyreállított társalgó termet, amely a vendégek méltó fogadására készült. Az elmúlt évtizedekben házasságkötő teremnek használták, az utóbbi években pedig a testületi ülések színhelye, megkapta a Robert Leeb terem nevet. Falait eredetileg négy Mathias Gusner festmény díszítette, amelyeket a heiligenkreuziak elvittek, amikor a zirci apátsághoz csatolták a szentgotthárdit. 2013-ban e képek digitális másolata került az eredeti képek helyére. A négy kép azokat az apátokat ábrázolja, akik jelentősek voltak a heiligenkreuzi apátság történetében:
Clemens Schaffer (1658-93)
Marian Schirmer von Schirmthal (1693-1705)
Gerhard Weixelberger (1705-28)
Robert Leeb (1728-55)
Az eredeti berendezéshez tartozott egy kályha 1748-ból. A terem mennyezetét is Gusner-kép díszíti, a Hajnal allegóriája secco. A képen Auróra - a hajnal - fiatal nő képében jelenik meg, és jobb kezével harmatot permetez a földi világra.
A Robert Leeb terem mellett találjuk a könyvtárat.
A könyvtár gyönyörű szekrényeit Kaspar Schrezenmayer laikus fráter asztalos készítette. A tölgy- illetve fenyőfa alapon jávorral, dióval és diógyökérrel borított és berakott nyitott könyvszekrényekben helyezkedtek el az értékes könyvek, amelyekből imádkozni, tanulni és tanítani lehetett. A könyvtárnak dolgozott Christian Weidinger könyvkötő, aki rendkívül ízléses munkákat hagyott az utókorra. Ő 1778-ban halt meg Szentgotthárdon.
A könyvtár mennyezetét is Mathias Gusner egy festménye díszíti: A négy Sarkalatos Erény allegóriája című secco. A négy sarkalatos erény pedig: az Igazságosság, a Mértékletesség, az Okosság és az Erősség. A könyvtár állományát 1951-ben elvitték több különböző helyre. A helyiség jelenleg restaurálásra vár.
A földszinten van az ebédlő, azaz a refektórium.
Ma ez a házasságkötő terem és számtalan kulturális esemény színhelye. A helyiség egyik dísze a szürke mázas cserépkályha, amely 1800 körül készült Grazban. A másik értékes berendezési tárgy a szószék, Schrezenmayer és műhelye munkája. A falakat alul 130 cm-es lambéria díszíti, amelyet Budapesten restauráltak. A mennyezeti festményt Gusner készítette. Címe: Szent Gotthárd püspök az apátságot Márián keresztül a Szentháromság oltalmába ajánlja. A kép figyelemre méltó részletében látható, hogy az eredeti tervek alapján festette meg a templom és kolostor látványképét. A mennyezeti festmény két oldalán az épület felújítási munkái közben még két kisebb, lemeszelt falfestményt tártak fel. A refektórium falát díszíti Dorfmeister művének - III. Béla megalapítja a szentgotthárdi apátságot - 1983-ban olajfestékkel készült másolata. Értékes még a vörös márványból készült kézmosó a refektórium előterében.
Az épületben még számtalan különleges zárat, ajtót és külső fűtésmegoldást találunk.
Források:
Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei (1183-1878) In: Szentgotthárd. Helytörténeti, művelődéstörténeti, helyismereti tanulmányok, Szombathely, 1981
Dóczy József: Európa tekintete jelenvaló természeti, míveleti és kormányi állapotában. 9. kötet, Bécs, 1830