Jelenlegi hely
Csuk Ferenc
1941. február 19-én születtem Szentgotthárdon negyedikként egy nyolcgyermekes családban. Édesapám - kivándorlók fiaként – Amerikában született, de hatéves korától Alsószölnökön, kilenc éves korától pedig 24 éven át Grazban élt. Édesanyám gyári munkás, apám napszámos volt. Két gyermekem van és hat unokám, közülük öt lány és egy fiú. 14 hónapot voltam katona Keszthelyen.
Középiskolába Győrben jártam. A Rejtő Sándor Fonó és Szövőipari Technikumot 1959-ben fejeztem be. Itt jelent meg első versem, amit a győri vár visszafoglalásának 300. évfordulójára meghirdetett pályázatra írtam. A fogoly című elbeszélő költeményemmel a középiskolai kategóriában megosztva a második díjat nyertem el (az elsőt nem adták ki). A díjat Illyés Gyula adta át, de az '56-os viselkedésem miatt a kollégiumból nem engedtek el az ünnepségre.
18 évesen kerültem a szentgotthárdi Selyemgyárba technikus gyakornokként, majd a gyár szinte valamennyi üzemrészében vezetői feladatot láttam el, végül termelésvezetőként dolgoztam és az olasz Lurotex cégnél is ezt a posztot töltöttem be 10 évig, egészen 2001-es nyugdíjba vonulásomig. Szabadidőmben folytattam az írást: 1960-ban Gyávaság címmel egy regényt írtam a forradalomban harcoló fiatalokról, egy anya és fia kapcsolatáról. Verseimet, újságcikkeimet a Textilmunkás, a Néphadsereg (katonai időm alatt) közölte. Később a Népszava és a Vas Népe is közreadta cikkeimet. Elbeszélést írtam az erőszakos téeszszervezésről, a gyári életről (az igazgató és egy fiatal munkás ellentétéről), filmforgatókönyvet Mert szép vagy és fiatal címmel. A művelődési otthon színjátszó csoportjában szerepeltem, jeleneteket írtam, és a határőrség csoportjának színdarabját rendeztem.
A kötelező politechnikai gyakorlat bevezetésekor 22 évesen a gimnazistáknak politechnikát, majd az ipari iskolában 20 éven át szakmai tantárgyat oktattam. A szövőszakma tanításhoz a szakkönyv továbbképző részét én írtam.
27 éves voltam, amikor telenként elkezdtem autodidakta módon festeni. Részt vettem helyi és megyei amatőr festők kiállításain. Önálló kiállításom is volt Szentgotthárdon, Alsószölnökön, Rábagyarmaton és Kovács Imrével közös kiállításunk Iváncon. Az alsószölnöki templom részére ajándékként festettem egy nagyméretű képet, a Vörösmarty Gimnáziumnak ajándékoztam Szabó Miklós szentgotthárdi születésű Kossuth-díjas karnagyról készült festményemet.
2001-ben mentem nyugdíjba, ettől kezdve lett időm behatóbban foglalkozni az írással. Összegyűjtött verseimből egy kötet 2001-ben jelent meg magánkiadásban A botorkáló remény címmel. Az Irodalmi Klub keretében 1998-tól 2003-ig 6 kötetben jelentettük meg a városban és környékén élő amatőr alkotók műveit. A Kötődés antológiáknak egyik szerkesztője, társszerzője, a címadó vers szerzője és időnként grafikusa is voltam. 2004 júliusában jelent meg A gát című kisregényem. 2005 októberében fejeztem be a mű folytatását Se részvét, se gyűlölet címmel, ami 2006-ban megjelent.
2001-től az MSZP helyi szervezetét vezettem 12 évig. Célunk a város vezetésének segítése volt a polgármester pártállásától függetlenül.
Jelenleg Szentgotthárdon élek feleségemmel, a családi házunkban, de Alsószölnökön is volt egy kis házunk, melyet az önkormányzat a „Szlovénia – Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program” keretében megvásárolt, és tájházként üzemeltet a 2011. évtől.
Tagja vagyok a Szentgotthárdi Móra Ferenc Könyvtár szervezésében működő Honismereti Körnek. (Szentgotthárd történetének kutatásával, kiállítások szervezésével, értéktári javaslatok kidolgozásával foglalkozunk.) Munkatársa vagyok a Gotthárd TV Idősek Magazinja műsorának, helyismereti témájú előadások tartására vállalkoztam.
Újabb nyomtatásban megjelent munkáim: A Szentgotthárdi csata című elbeszélő költemény 2014-ben, az Álmok vermeiben..., Női szépség címen az új verseskötetem 2016-ban, mindkettő a Savaria University Press kiadásában. Több szentgotthárdi vonatkozású könyv társszerzője voltam.
Felkutattam a szentgotthárdi repülőgép-támadás (1944. december 11.) történetét és halottainak neveit. Horváth Zsuzsannával (a Vörösmarty gimnázium tanára) közösen írtuk meg a Szépművészeti Múzeum kincseinek Szentgotthárdra, az apátság pincéjébe való menekítését (1944 végétől 1945 júniusáig.) Mindkét írást megjelentette a Vasi Szemle folyóirat. (2009. dec. és 2015. dec.) A Műkincsek Szentgotthárdon témáról előadást tartottam Szentgotthárdon (2015. május), és Körmenden Horváth Zsuzsanna tanárnővel (2016. február). Munkatársa voltam közelmúltban a városról megjelent három könyvnek. (Szentgotthárd és a Rába-vidék. 2011, Szentgotthárd 2013, Szentgotthárdi csata 2015)
Festményeim bemutatásának 2011-ben a Lipa Szlovén Kulturális Központ, majd 2019 májusában a szentgotthárdi Színház aulája adott helyet.
A www.csuk.hu honlapomon olvashatók Szentgotthárd történetével kapcsolatos helytörténeti tárgyú írások, verseim és néhány prózai elbeszélő művem.
Szentgotthárd Önkormányzata kitüntetésekkel ismerte el munkámat:
2006 Szentgotthárd Közművelődéséért Díj
2009 Szentgotthárd Városért Kitüntetés
2015 Szentgotthárd Díszpolgára