A Széll Kálmán teret lezáró gimnáziumi épület a Rába-híd jobb oldalán épült, a bal parttól kezdődik az egykori Nagyfalvai, ma Hunyadi utca, amely a temető mellett halad az osztrák határig. A Szentgotthárdra telepedő ciszterciták fahidat építettek a folyóra, mert a megművelésre kapott területeik egy része a Rába bal partján terült el. A majorokat úgy hozták létre, hogy azokat a szerzetesek és a laikus testvérek egy nap alatt lóval vagy fogattal naponta megjárhassák. Estére vissza kellett térni a kolostorba.
A hídon vezetett az út Nagyfalván át a Schlössl várkastélyába, de innét indult az egykori Erdélyi (ma Május 1.) utca Rábafüzes és Szentkereszt felé is. A fahidakat egy-egy nagyobb áradás megrongálta, vagy elvitte. Az első betonból készített Rába-hidat 1910 december 16-án adták át a forgalomnak. Ezt 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották, erősen megsérült, de sikerült annyira megjavítani, hogy újat csak 2008-ban építettek helyette. A híd végébe 1912-ben a kaszagyári bejárata előtt lévő Joseph Snitzer alkotása a Nepomuki Szent János szobor lett felállítva, amely jelenleg a templom sekrestyéjének folyosóján vár restaurálásra. Az eredeti helyére 2013 augusztus 20-án helyezték el ünnepélyes külsőségek között a másolatot, amelynek anyaga egy több száz éves piramistölgy. A szobrot Boa Endre és Bedi László faragta.
Egy 1912-ben készült képeslapon a híd után baloldalon Water József kereskedő üzlete állt. Annak helyén 1913-ban két óragyári dolgozó építette fel az Uránia Mozgóképházat. Hülle Katalin kereskedelmi ügyintéző, Edelson Leó pedig az összeszerelő osztály vezetője volt az óragyárban. Több tulajdonos után Szelvényi Ferenc őrnagy Júlia Mozgóképházra változtatta a mozi nevét, amely 1932-től hangosfilmet vetített. 1955-ben átépítés után Kossuth-filmszínház nevet kapta. 2013-ban ismét felújították az épületet, ekkor, a gimnázium egykori diákjáról Csákányi László színészről nevezték el.
A mozival szemben, az egykori Szent János téren áll a kaszagyár külföldi dolgozóinak épített Stájer-ház. Ma Pável Ágoston Múzeum, amelyben a kezdeti időszakban Gáspár Károly tanítónak, a környék szlovén és vend falvaiban gyűjtött tárgyait és edényeit állították ki, más múzeumokból kapott kölcsöntárgyakkal együtt. Néhány éve fel lett újítva és az épület is bővült. A jelenlegi kiállítás Szentgotthárd gyárainak és a Szentgotthárdi csatának is emléket állít. Az épület mögött Sperner Anzelm kovács műhelye állt az 1960-as évekig, de le lett bontva, mielőtt még a múzeum létrejött. A Stájer-ház előtt áll a nándorfehérvári csata ötszázadik évfordulójára készült Hunyadi János mellszobor, amely Mákos Ferenc Szentgotthárdi asztalos munkája, akinek asztalosmunkáját a Nagyboldogasszony templomban is megtaláljuk.
A mozit követően iparosok házai sorakoztak: Götzi Gyula cipész műhelye, a Dötl cukrászda, Ebenspanger Béla sütödéje és az utca balra forduló sarkán Grimm Ede és Filó pék sütödéje. Ezek helyén emeletes lakótömb áll.
A mozi után következő kis utca szélétől, a bank épületétől a kínai bolt széléig álló emeletes házsor pihenőpark volt, Mögötte Gyurits István hentes működött az egykori malomárok (csatorna) előtt, ahonnan egy út a gát alatti részen a Rába partján 1938-ban korszerűsített vágóhídra vezetett. Közvetlenül a Turista vendéglő mellett húzódott a gáttól a malomcsatorna. A ciszterek idején a malmot működtette. A kaszagyár a vízzel áramot termelt, de az országos hálózatról kapott áram olcsóbbá válása után a csatornát betemette a gyár. A betonvázzal védett csatorna ezáltal jó alapot biztosított a rátelepedő butiksornak egészen a Rába partjáig. A partot pedig védőgáttal megerősítették a gáttól a hídig, illetve a gimnázium oldalánál a Rába és a Lapincs összefolyásáig.
Új lakótelep épült és Pável Ágoston nevét kapta a Rába-parttól az eredeti Hunyadi utca által határolt kertes terület. 1880 körül készült az egykori Bárka-házként nevezett épület a kertek előtt. A csörötneki villanytelepi gát tulajdonosának, Bekes Jenőnek és testvérének a tulajdonában volt. A Bárka-házban működött a Nemzeti Munkaközpont helyi szervezete, de már az 1930-as évek után lakóházul szolgált. Jórészt a helyére épült a Szövetkezet Irodaháza és üzlete.
A Bárka-házzal szemben az egykori csatorna felett lévő kis híd előtt állt a Vám-vendéglő, amely a Temetőkápolna mellett a legrégebbi épület. A ciszterek tulajdonában volt, vámszedő helyül szolgált. mert akkor Szentgotthárd határát jelentette, utána csak a régi temető volt. 1900-tól megszűnt a vendéglő feladata. Binder József megvette, majd Gyurits István, és végül a Szövetkezet tulajdonába került. Kesztyűgyártó üzemet alakítottak ki benne. Ma Hunyadi Vendéglő néven ismert étterem.
A Hunyadi utca a Rába-hidtól indulva a mai bankig volt egyenes, ott balra fordulva húzódott egy nagy kanyarral és a volt Bárka-ház után tért vissza a mai útvezetéshez. Ezt követte Horváth Pál főszolgabíró lakóháza, amelyben a háború után többen laktak. Lebontása után ez a terület is a lakótömb része lett.
A Vám-vendéglő mögötti területet megvette Wieser József báró a malom épületével együtt, és 1902-ben megalapította a Szentgotthárdi Első Magyar Kasza- és Sarlógyárat, amelyben kézi kerti szerszámokat gyártott. A benne termelt áram segítette a község villamosítását. A gyár 2001-ig működött.
A malom és a gyár előtt terült el Szentgotthárd régi temetője. Kápolnája már létezett a Szentgotthárdi csata előtt is, és valószínű a település ősi temetője volt.. Romos kápolnáját Eberl Gusztáv plébános 1756-ban építtette ujjá, amikor kriptákat alakítottak ki az épület alatt.
E temetőben volt Szentgotthárd múltjának nagyon sok olyan alakja, akinek az emlékhelye sajnos már megsemmisült. 1930-ban bezárták a temetőt, az 1950-es évek elején pedig felszámolták. Helyére épült 1972-ben a buszpályaudvar. amelyet 2016-ban áthelyeztek a vasútállomás mellé. 1872 október 1-én adták át a Szombathely és Szentgotthárd közötti vasutvonalat, megnyílt a közlekedés Szombathely, majd egy év múlva Graz felé is.
A kaszagyárat megelőzőleg sorra épültek a község gyárai, 1894-ben a Magyar Királyi Dohánygyár, ahol főleg a község és környékének női kaptak munkát. A II. világháború után alapanyag hiány és a határ közelsége miatt megszűnt. 1952-től a Fővárosi Pszichiátriai betegek otthona lett, a dohánygyár felszereléseit Egerbe vitték. 1896-ban megalakult az Első Magyar Óragyár RT Szentgotthárd. A kezdeti nehézségek után virágkorát élte, amikor a trianoni békekötés következményei miatt 1925-ben bezárták és felszereléseit Bécsbe szállították. 1929-ben Iskolaszanatórium céljára alakították á az épületeit, 1948-tól tüdőszanatórium lett. Ma rehabilitációs kórház. 1899 végén a Bujatti testvérek létrehozták a Selyemszövő gyárat, amely a gazdasági világválság idején leállt, de később újra indult és a mai napig textilüzemek működnek benne olasz tulajdonossal.
A volt régi temető utáni telken a háború idején elkezdett alapon dr. Székely Ernő tisztiorvos kezdeményezésére szülőotthon épült, amely ma a városi rendelőintézet. A Kaszagyár dolgozói részére épült az emeletes lakóház Kartner Ferenc vendéglője előtt. A Jókai utca sarkán Tóka Jenő hentes és mészáros üzlete volt, ma irodaház. Az utca másik sarkán épült a Fővámhivatal szép kivitelű épülete, amelyben a hivatal tisztviselői laktak mindig. Az erdészet épülete Schwarcz Izidor lakóháza volt, aki az apátság után a legtöbb erdőt birtokolta. 1944-ben Auschwitzba vitték. A vasútállomásra vezető út déli oldalán volt a Tűzép-telep. Helyén most új lakótömb áll. Közelében van a tűzoltó szertár. A vasútállomással szemben Ernst Samuné szállodája volt, mára átépítve már lakóház. A Lipa Szálloda és étterem helyén a Magyar Királyi Államrendőrség szentgotthárdi kirendeltsége állt, a háború után határőrségi laktanya lett. 1977-ben az épületet lebontva a selyemgyár épített helyére óvodát. A rendszerváltás után szállodává alakították, amelyben 1998 óta a Szlovén Kulturális és információs Központ is működik.
A Hunyadi utca volt a település első szilárd burkolatú utcája. Az utca és a vasút közötti terület beépítése 1956 után felgyorsult.