Összezárt

Összezárt két tenyeremben
az ősz fényét rejtettem el.
A maradék mosolyt őrzöm.
Kiálthat, senki sem felel.

Hiányod könyörög érted
bennem. Zárt ajkaim ölén
lassan zizeg az enyészet,
s torz évgyűrűket mar körém.

Öröm gyémántja lesz szemed,
ha nem tükröz fájdalmakat
a csendben felgyűlt szeretet?
A rossz kedvem rejtve marad!?

A két iker; öröm s bánat
kergetőz', duzzasztja vérem.
Nem ad szállni könnyű szárnyat
s nem hagy bénán, falfehéren.

Virág-tavaszt, tarlós nyarat
és arctépő jeges telet
kavarogtat. Az ősz faggat,
s bennem keres ellenfelet.

Szép lett a múlt. A rózsatő
tél csupaszán álmot láttat:
szár, tüske, virág újra nő,
s megérzed, lágy illat árad.