Virágot ajzó fényben
beporzatlan bibék illata
hiába remeg harmat-gyöngyöket.
Az összel ültetett palántát
fagyba tépi a tél
visszvonhatatlan könyörtelensége.
Maradj meg, tavaszt kacértató
szöktetéssel bonts rügyet,
s én ott szeretlek
megbocsátó ösztönzéssel,
ha szélre hajolsz
a sírom felett.