Jelenlegi hely
2000 január
Félrever a szív hangja, véltem én.
Nem tette meg. Száguldó autók
nyitják a teret s a csend peremén
kisérleteznek a mindent tudók.
Egy percre félnek a szeretők,
megfagynak a bombák. Miért hiszem?
Petárdák fénye ujjong és pezsgők
mámor-buboréka sziszeg.
Ittas a koldus, rég feladta már.
A gőgős úr tíz éve nem köszön.
Enyém a munka, az övé a gyár,
de helytállni űz vérbő ösztönöm.
Marad minden egy évezredig?
Akkorra csontjaimat sem lelik!
2000 február
Képek között vibrál őrző szemem.
Színekkel a feloldott gondolat
tükröződése már-már szerelem,
újjá varázsló békés hódolat.
Roskadó polcon versekötetek,
hangulat-gyöngyös verítékei.
Szavak dorbézolnak, erőterek
forgatnak, gondok tarka képei.
Hűtlen vagyok, erőtlen? Velem
élők, rátok alig van kis időm!
A fizikai munka két kezem
gyötrője, mércéje meg nem szűnőn.
Nem az a sok, az egyensúly kellene,
kép, vers, munka megosztott üteme.
2000 március
Sokszor láttam már a hóolvadás
csengő cseppjein hogy csüng a tavasz.
Minden ébredés tört jutalma az,
hogy megélni vár még annyi más.
Hantok fogságából tör elő a fény,
mint boldog anyából a gyöngy sikoly,
amikor szétpattan a szigor,
s a gyermek tipegőn elsőre lép.
Behunyt szemem magányában terád
emlékezek anyám, látom sovány
arcod villanni konyhánkban korán,
'mikor reggelid az üres teád.
Most csecsen asszonyok fáradt sora
menetel. Se férje, se otthona.
2000 április
Évezred búját törlesztő Tisza
a zabla gátak rámért kényszerét
széttépve elnyeli ősi helyét.
Micsoda kimunkált harmónia!
Sík tengerfenék, a víz nyugalma űz,
alant házak magánya, otthonok
reménytelen foltozása, konok
élniakarás, hajdani tűz.
Elégiát mormol perben a part.
Homokzsákok kényszerű támfala...
Talpon zsong a falu, gyűjt a haza.
Idő nincs, csak végtelen akarat.
Fejkendős anyám-szerű asszony áll.
Vályogkönnye romokra csordogál.
2000 május
Ne kérdezd hogyan és vajon miért!
Ennyi, egyszerűen így kedvellek én.
Tágul tüdőm és félve megkísért
az újrakezdés. Lebegek. Felém
bukdácsol, de törtet versbe a dal.
sérelmek pezsegnek bocsánatot,
és gördülékeny kegyelmet aszal
az életkedv. Kint a kertben magot
vetek, palántázok. A holnapot
csűrik, csavarják kétes üzletek.
Kenyeret szegek, egy kis falatot,
gyertek adok, mielőtt elmegyek!
Kevésből adni még sokat lehet.
A sokból hiányzik minden szelet.
2000 június
Cipellek én. Egeret nyel a kígyó.
Megváltalak, hős szenvedéseid
harcos jutalma szemem bénító
trükkje, mikor állkapcsom bekerít.
Nemrég árvíz, most aszály nyeri
el a holnap kétes forintjait,
de lesz paprika, búza, amennyi
kell, ha valutád fennen gazdagít.
Házalók járnak, az ízes beszéd
csengettyűin billeg a Hargita.
A csendjébe zárt Trianon helyét
uszítás hajtja, s nem érdemi vita.
Első a gyár, utána a család!
Csattog a tulaj, s megaláz a vád.
2000 július
Alapozok. A kép, szemem szikes
színvillanásait ujjamba
toloncolja. Az űző vágy nyila,
a fáradtság omlik, ecsetnyi lesz.
Felkínálják színeiket a rét,
a kert és az erdő növényei.
Gyümölcsök tolongnak. Szétveti
fényét a nyár s árnyék hull szanaszét.
A városközpontot átépítik.
A por lerakja szignóit, falon
autón, fán. Őrködik vastagon,
s építők verítékével siklik.
Festeném, de rámsütnék; szocreál.
Csendélet, akt és portré kézre áll.
2000 augusztus
Feladta büszke türelmét a rét,
ernyedt levelek szállni vágynak, és
lehajolnak mégis a föld ízét
kísérteni. A sárga nászra kész,
irigy ősz belopja rézfogait.
Kókadt a táj, árnyékba menekül
aki mozdulni tud. Aszály hasít
ábrákat, az új mag a földbe sül.
Hadgyakorlat érvel a tengeren...
Míg csillaghullás az éji eget
maszatolja friss szerelmesen,
megkérdezed, ki és miért szeret?
A Kurszk a tengerszorítás fogja.
Ki ír majd búcsút, kinek a tolla?
2000 szeptember
Lassan, szinte titokban színezik
erezeteik a fák leveleit,
mert itt él már az ősz és megtelik
a hordó, szívja a gyümölcs levét.
Minden embert szeretni szült anyám
testvéreim sorába, pedig ő
is tudta gyermekként oly korán,
nem a szegénynek kedvez az idő.
Igazságot kísértenek merev
vádak. Támad a hangadó elit.
Kit példának megélve még szeret
a becsapott, nem érti tetteit.
Erre kellett rendszerváltás talán?
Szerencséd volt, nem érted meg anyám!
2000 október
Egy gyermek a Corvin közből, egy a
Gáza övezetből. Mindkettő a
hazát hitte sajátjának. Gyertya
jajong, szem ég, vádol az erőszak.
Ki bombát szórt tegnap, az ma ugyan
azért paroláz. A bűn kétesen
hajlong, itt igaz, máshol elsuhan
a hamis erény magasztos véresen.
Mi az igazság, páratlan eszmény,
vagy az erő burkolt diadala?
Pénzért, pézzel vehető torz erény,
és aki győz, annak van igaza.
Marad a hitem a sírba víve,
az igazság vértjére feszítve.
2000 november
Valamiben, valakiben hinni
akarok, de sors-példaképeim
elmentek mind, s nekem kell már vinni,
'mit követni akartak génjeim.
Nem vágytam többre. Hiúság, vagyon
mértéktelensége nem csábított.
Tisztesség, tudás mércéjén haszon
hogy élek és életem nem titok.
Az én bennem csak műszer, értelem
a mozgatója s embertársaim
összegzője: becsült érték nekem,
mint versben a kép, a ritmus, a rím.
Az őszi éjen beoson a tél.
Szívemben a nyár már hiába él.
2000 december
Idő előtti szürke születésem
a múlté, vissza nem fordítható.
E percben zsendűlt a század, merészen
startolt, kemény volt és írtóztató.
Nem az elért, a megtehető fáj most,
'mit érzek, de megérni nem fogok.
Féltem a szédülté növő várost,
a zsigerelt földet, a foldgolyót.
Eljön, leszáll a keresztről az Ember,
hogy végtére megváltsa önmagát?
Új évezredet tervez és megnyer
mindent, ha a tudomány vív csatát.
Menj évezred! Tomboljak? Hallgatok.
Emberiség, egy méltóbb holnapot!