2018

Szekerek járnak bennem, hintó és batár,
leélt évek gyötört hozadéka.
A modern világ átölel,
de gúzsba köt eszköz célra.

Piacra küldi gépcsodáit,
s betáplált tudást ömleszt vissza.
Az agyrobot majd arra kell,
elfeledtesse, minek mi a titka.

Habzsolva tömjük életünkbe,
mi évmilliók kincse lenne.
Mit számít ma, aki később érzi,
feléltük a jussunk hetvenkedve.

Kell a szegény, hogy megtermelje
a gazdag miből fakaszthat újat.
Az egyenlőség ártó kelepce,
mitől a gazdag dúlhat-fúlhat!

Aggódom. Elszenvedőm az ember;
te, ő és én: vagyunk mindannyian.
szabadon hagyjuk az őrülteket,
s várjuk, valami nekünk is pottyan.