Jelenlegi hely
Szentgotthárd kialakuló központját először a ciszter épületek határozták meg a Rábától a Kossuth Lajos utcáig. A központ a bővüléssel magába foglalta a mai Széll Kálmán teret, a Rába jobb partján húzódó József Attila utcát, egészen a Széchenyi utcáig, amellyel a Deák Ferenc utcát nagyjából párhuzamosan építették ki az 1870-es években.
A Főtér és a Deák Ferenc utca északi sarkán állt a Kranyecz-ház, más néven Mária-udvar, amely Szentgotthárd első téglából épített emeletes háza volt, de a II. világháború alatt leégett. A Kranyecz-házzal összeépült a 2-es számú, a Gelencsics József földműves háza helyén emelt a Kőnig-ház. Itt működött a Katolikus Kör és a Királyi Körjegyzőség, amelyet 1874-ben szerveztek. Dr. Kőnig Sándor ügyvéd (1881-1953) is itt lakott, ügyvédként, majd 1936-tól közjegyzőként tevékenykedett Szentgotthárdon, és a község kulturális életében is tevékeny szerepet játszott. Tagja volt Vas Megye Törvényhozó Testületének.
A Kőnig-ház nyugati oldalán húzódik a Rákóczi Ferenc utca, és ennek sarkán található a négyszögletesen elhelyezkedő 4-es számú ház, a hajdani Szentgotthárdi Takarékpénztár Rt. díszes épülete, amelyben a Posta és Posta-takarékpénztár is működött. Elnökéről (Vargha Gábor) Vargha-banknak is nevezték. A bank 1871-ben létesült, (előtte Gruber Gusztáv kelmefestő háza állt ott), első elnöke Széll Kálmán volt. E jól működő bankba beolvadt az Ipari és Mezőgazdasági Népbank, a Rába – Lapincs-völgyi Takarékpénztár. Itt alakult meg 1893-ban és 30 évig működött az első önsegélyző szövetkezet is. 1945 után a helyi posta költözött ide, ma lakóház.
A 6-os számú eklektikus stílusú épület Vas vármegyéé volt, és mindig lakóházként szolgált. A 8-as számú épületben kincstári hivatal, eredetileg adóhivatal működött. 1945 után a Községi Pártbizottság használta, majd 1970-es évek közepétől turistaszálló lett a rendszerváltásig. Jelenleg magántulajdonban van és romos. Az utca végén álló emeletes eklektikus stílusú épületet eredetileg a Járásbíróság és Telekkönyvi Hivatal számára emelték 1872-ben. Az udvarában álló börtönt is lakásokká alakították át. Az Adóhivatal és a Járásbíróság között földszintes lakóházak épültek igényes külsővel. A 10-es számú házat dr. Székely Ernő tisztiorvos építette 1937-ben, és ma is a család lakja.
A Deák Ferenc utca déli oldala földszintes házzal kezdődött. Látzer-saroknak nevezték a helyet az üzlet tulajdonosa alapján. A II. világháború után könyvesbolt volt benne. A Széchenyi utca és a Széll Kálmán tér Sarkán álló Büki bolttól a házakat elbontották a Látzer sarokházig, a mögöttük lévő, a Községháza keleti falának épített magtárral együtt. Helyükre épült az Őrség áruház és lakóház.
Az új Községháza (mai Zeneiskola) 1902-ben készült el, osztrák építészeti hatást mutat. Tornyos épületével kiemelkedik az utcaképből. A tornyán még ma is látszik, bár eléggé elmosódottan, Szentgotthárd címere. A régi Községháza ugyanezen a telken volt, a Széchenyi utcai oldalon. Ennek a helyére építették 1940-ben a község körorvosának rendelőjét és lakását. Első használója dr. Frühwald (Ettre) István volt. Ma bank működik az épületben. A Községházából a Községi Tanács elköltözése után 1970-től az Öregek Napközi Otthona, 1981-től kezdve a Zeneiskola lett.
A Zeneiskola utáni földszintes épületben, Wellisch Béla nyomdájában készült 1893-ban a Szent-Gotthárd című hetilap, amely hű krónikása volt Szent-Gotthárd életének, 1895-ben indult magyar és német nyelven, két év múlva már csak magyarul jelent meg. 14 éven át Mathiász Artúr gimnáziumi igazgató szerkesztette. A lap 1914-ben megszűnt. A nyomdában jelentős számú szépirodalmi könyv, valamit több újság és folyóirat is megjelent. Úttörő munkát végzett a helyi szépirodalmi és tudományos művek megjelentetésében. Folyamatosan közölt verseket, novellákat és regényeket folytatásokban. A nyomda 1930-ban a Széll Kálmán térre költözött a mai postát megelőző épületbe, és Németh Vilmos vette át. A Wellisch-házban 1925-től az Anya és Csecsemővédelmi Intézet működött orvosi rendelővel és váróteremmel. 1945 után a Belügyminisztérium kapta meg, a BM klub helyisége lett, majd a Magyar Selyemipar Vállalat Darabáru Üzeme („Nyakkendőgyár”). Ma üzletek működnek benne.
Az utca további déli részén a régi földszintes, kertes házakat lebontották, és az egykor hivatalokban bővelkedő utcából lakóutca lett. Ma már emeletes épülettömbök alkotják. A Deák Ferenc utca és a Széchenyi utca közti házakból a Deák Ferenc utca 13-as számú maradt meg, amely homlokzatával a Széchenyi utcára néz, és a Zöldfa vendéglő, amely a József Attila utca és Széchenyi utca sarkán állt és ma is vendéglő.
A régi Széchenyi utca déli oldala a Luthár-féle vasbolttal kezdődött, üzletek, presszó, asztalosműhely és egyéb iparosok házai követték. Az északi oldal elején orvosi rendelő és lakás (ma bank), mellette a Wellisch nyomda hátsó traktusa volt, később a Darabáru Üzemhez tartozott, ma élelmiszerbolt. Ezt követően a megmaradt szűk átjáró jelöli a régi Széchenyi utca irányát, amely a Rába felé tartva eléri a József Attila utcát, és továbbhalad Rábatótfalu felé. A Mártírok útja kialakításakor lebontásra ítélt házakban szabóműhely, kötélgyártó üzem működött. Itt volt az óvoda, Számer könyvkötő műhelye, és az izraelita imaház is. Helyükre épültek az új, emeletes lakóházak és a Borhotel, (ma lakóház). A Széchenyi utca déli vonala teljesen eltűnt, kivéve Roszner báró házát a Zöldfa vendéglővel szemben. A Roszner családból két főt ismerünk. Báró Roszner Ervin (Varsány, 1852 - Telekes, 1928) Szentgotthárd országgyűlési képviselője volt 1916 és 1920 között. Báró Roszner József pedig 1876 és 1883 között meteorológiai megfigyeléseket végzett Szentgotthárdon. 1905. február 5-én bekövetkezett haláláig ebben a házban lakott. A család kriptáját a temetőben felszámolták. A világháború után iskolai napközi volt az épületben, majd lakások a mai napig.
Források:
Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd és környékének ismertetése. Szombathely, 1935
Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd - muraszombati járás ismertetése. Vasvármegye, 1939.
Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől (Szentgotthárd monográfia, 1891)
Hodászi Ede: Adatok az iskolaügy alakulásához (Szentgotthárd monográfia, 1981)
Kuntár Lajos: A közművelődés lehetősége és alakulása (Szentgotthárd monográfia, 1981)