Bejelentkezés

1983 augusztus 20-án Szentgotthárd városi rangra emelkedett. A település lakóinak száma azonban nem érte el a az előírt létszámot, ezért Rábakethely, Zsida, Rábatótfalú mellett Szentgotthárd része lett 1970-ben az államigazgatási egységek létrehozása részeként, és
a tanácshoz csatlakozott Rábafüzes, Jakabháza és Farkasfa.
Farkasfa nevét a Farkas személynév, vagy egyesek szerint a környéken élt farkasok után kapta. Nevezték Farkasfalvának, németül Farkischdorfnak, szlovénül Farkasovcinak. A szentgotthárdi ciszteri apátság részeként erdőirtásból jött létre. Az apátság déli határát jelentette Apátistvánfalvával.
1208-ban "villaként" említették Wolfer néven. 1350-ben az apátság részeként írták össze, mint majort. Fekvése lehetővé tette, hogy Fölöstöm (Fürstenfeld) és Kanizsa közötti útvonalon vámszedő hely legyen. 1538-ban a Thurzó család birtoka volt. 1542-ben pedig Deák Margit és Thurzó Erzsébet rendelkezett portákkal és a Zámbó család is, de azt Tharródi István zálogként kezelte. 1608-as iratok szerint az addig két településrészből álló falu Alsó Farkasfalva nevű részét a törökök feldúlták, elhagyott hely lett.
A Szentgotthárdi csata idején a települést a törökök felégették, lakói elmenekültek, bár a falu már 1622-ben behódolt Omar Oda pasának, és adóztak neki rendszeresen. 1690-ben török földesuruk Ahmed ispahi volt. 1721-ben a falunak bírósága volt és hat település tartozott hozzá.
A földje agyagos, kavicsos, nagyon sovány volt sok vízmosással.
A lakosság száma: 1787-ben 385 fő
1857-ben 419 fő
1900-ban 570 fő
1941-ben 691 fő
1960-ban 605 fő volt.
Viszont 1980-ban csak 417-en éltek Farkasfán, 1880-1890 között laktak német, majd 1890-1949 között vend anyanyelvűek is a faluban.
A lakosság száma jelentősen emelkedett a szaporulat által, az elvándorlások miatt az 1900-as évek végére a létszám mégis erősen csökkent. Sokan költöztek Szentgotthárdra és ott építkeztek.
A falunak temploma nem volt. 1907-ben az iskolában felszenteltek egy kápolnát, amelyben hétfőként miséztek. A katolikusok 1698-1791 között a kethelyi plébániához, 1810-ben Apátistvánfalvához, majd 1859 után újra Kethelyhez tartoztak. Az evangélikusok Hodosra jártak. 2000-ben a Hármashatár Baráti Körrel összefogva katolikus templom épült Farkasfán.
Iskolájuk nem volt a 18-19. században. 1874-ben épült egyosztályos, egy tanerővel.
Ezt 1924-ben két tantermesre bővítették. Három tanító oktatott. 1975-ben közös irányítás alá kerültek a környék iskolái Szentgotthárd központtal, oda került Farkasfa is. Ekkor egy osztály maradt a faluban.
Villanyt 1958 után kaptak. Háziorvosi szolgálatát Szentgotthárdról látták el.
A községben, Szentgotthárd Farkasfa részén van egy érdekes harangláb. Az l. Világháború 12 hősi halottjának 1919-ben keresztet emeltek a falu közepén, amit kiegészítettek márványtáblára írva a ll. világháború 16 halottjának feltüntetésével.
A Kisfarkasfán lévő erdőben van a Fekete tó. A néphagyomány szerint egy szegény lány szerelmi bánatában olyan sok könnyet sírt, hogy a könnyektől fellazult föld elnyelte a templomot és a tó ma is ott rejti azt.