Fel-le

Az elmúlás padkáján senyvedek,
vigaszok küszöbén alszok.
Az út fel nekem csúszós, meredek,
szívem nem bírja a partot.

A le egyszerű, sovány nehezék;
felforgatott föld, mag helye:
kikel, újra nő, szívja erejét,
majd elfogyaszt a gyökere.

Fel-le, kiskapuk, torlaszok sora,
pártfogók rostos pátosza,
rozzant érvek süket tettetője,
ne kerüljek egyre többe.

Nem sok; legyen padkám és küszöböm,
hol őrizhet óvó köröm.