2004

Viaszba öntött arcok botladoznak
memóriám belefeledkezéseiben.
Szótlanul, vagy néhány más-más hanggal
lopom az időt a felismeréshez.
Valami támpont kellene
az idő-pakolta változást lehántani,
a cselekvés-találkozás utolsó fázisára.

Még néhány pillanat és megmártózom
a felismerés feloldozásában,
hogy emlékeim viaszba öntött arcát
átszabva, időtöltettel újra raktározzam.