Hallgatok

Hallgatok. Rések sípjain dühöng
a szél, mogorván testembe mar.
Hallgatok. Burjánzó némaságom
sírhantként dől a fűre,
széthull jeltelen betűkre,
szemembe könnyet csal,
s mint szikra ég el hallgatásom.

Folyóként ömlő gondolatokat
zuhatagként tép szét a hallgatás.
Kell-e megválaszolatlan kérdés?
A szív árterében szaporodó
reménysejtek melege?
Kell-e érintés bőbeszédűsége,
tekintet kérlelő kérdései,
magányt szaggató összetartozás
bátorítása, fájó emlékek
felett hit térítő tálalása?

Hallgatok! Kimondatlan szavak
fullasztanak. Látom testtartásod
zárkózását, ahogy elhúzódsz,
hallgatsz, megfagyasztod az álmot.

Pereg a film. Némaságot vallok.
Átjárja testem a hideg szele.
Nem szakad fel szó, gesztus, hangok.
Hallgatok, megtérek vele.

Ágak táncán vergődve dúl a szél.
Hang, hang, hang telíti fülem.
Hallgatok, szűröm, mit regél,
van-e üzenet, békítő ütem
vagy örző hangulat, mit feloldhat a tudat.