Kötődés

Kötődés

Sziszifuszi lett a sorsom, az újra
és újra megméretés,
de ki vélné mellem mélyébe gyújtva
Prometheus szenvedélyét.

Kínáltak maszkot, rejtsem el énemet
és cserébe kapom
mibe beleszületni csak úgy nem lehet,
mert hatalom a vagyon.

Virágzó fák, gyönyörű rétek élő
kordonján visszatartott
a bevetett föld, a titkon regélő
táj, a patak partok.

Létem gyökere behálózta apró
örömök rózsafüzérét,
a hiány harangját nem verte félre
hitem; őrizte erényét.

Láttam Amerika új önimáját,
Róma romjait, s a Szent
Márk teret. Kijött a könnyem. Mily pályát
választottam: elevent,
eltemetőt ? és ide, mi hoz vissza ?
Látod, üres a markom
s Te nem tudod; benne békén a tiszta
kézfogásokat tartom.
Valami őrzőn megköt. Marasztaló
hangok zsongnak szerte szét.
Bensőm reagál, eldönti mi a jó
s betartom ítéletét.

Föld ez: otthon. Táj ez: kép és vers. Haza
ez, ahogy volt, van s éltet.
Bölcső, mit kinőttem, de hordom harcra,
mert soha meg nem téveszt.