Jelenlegi hely
Tanulmányait Szombathelyen, Keszthelyen és Győrött végezte. Bécsben, Grazban és Pozsonyban tanult jogot, Budapesten kap ügyvédi oklevelet.
1869-ben lett ügyvéd. 1874-ben a körjegyzőség vezetője lett. Sokat fáradozott a gimnázium és a selyemgyár megvalósításáért. 1898-ban, a közéletért végzett munkásságáért, Ferenc József magyar nemességet és a Lipováczi nemesi előnevet és címert ajándékozta Desits Gyulának. 1903-ban tanácsosi címet kapott. Képviselő testületi tagként, a szegénység felszámolása érdekében húszezer pengő értékű ház és földingatlant hagyott Szentgotthárdra, hogy azt népjóléti célokra fordítsák. 1904-ben halt meg Szentgotthárdon. Lakóházát a város lakói ma is Desits-háznak nevezik a József Attila utcában, amely előtte a Desits Gyula utca nevet viselte.
Felesége, a svájci származású engweileni Eglow Matild, 1909-ben tízezer pengőt adott az evangélikus templom területének megvételére, majd később még további jelentős összegekkel segítette a templomot felszerelni. 1925-ben hunyt el.
Fiatalabb lányuk Desits Zsófia, férje Dennevitzi Bülow Vilmos gróf volt, Münchenben tanult, festőakadémiát végzett. Szentpéterváron és Münchenben is volt kiállítása. 1929-ben halt meg Szentgotthárdon, felesége, aki ugyancsak jelentős összeggel támogatta az építkezést, 1927-ben hunyt el.
Idősebb lányuk Desits Valéria Dr. Vargha Gábor felesége lett. Pénzadományokkal ők is segítették az építkezést.
Az élet fintora, amire nem lehet büszke a múltunk, hogy a Desits család kriptája a régi temetőben fel lett számolva. Az 1950-es évek elején nem tartották érdemesnek az új (jelenlegi) temetőbe átvinni a hamvaikat.