Megbékélek

Megbékélek önmagammal. Száműzöm
sejtéseim mérlegeletlenül.
Fáradt agyam ne tűrjön
sirámot, mi szívemre nehezül.
Ha követne átok; tessék, tessék,
van hely előttem is: kerülj, igézz!
Nincs álarc takarni eredetét
vágyaimnak, ha szemed szemembe néz.

Béklyós békém szétvet, fosztogat...
Bensőm lázongása ad új teret
felfedezni csírát, mi olyat
nyújt, mi lángban is védi lelkemet.
Megbékélek magammal. Elvetem
a küzdés démonait, igézetet.
Elhullt levél leszek földszőnyegen
és várom, várom, várom a telet,
amely fehéren hullva eltemet.
A tavasz már nem adhat új helyet.