Milyen titok...

  Milyen titok...

Hányszor poroltam róla
az idő permetét!

Eklékszem valami fényre,
feszes kívánkozásra,
kibeszéletlen ősi szóra,
várásra kristályló hóban,
pirosra, ajkam közelítőn,
féltő szülői intelemre,
kiűzött dacra szemed könny-kövén...

Őriztem illékonyságát?

Az ásó-kapa
a kertben,
vagy a papnál volt-e?

Elárulhatatlan, ha ilyen
értetlen vagyok!

Milyen titok az kedves,
amit évtizedek óta tudsz,
hogy tudok?