Mintha

A lehelet szárnyú fogadkozások
üde patak-csendje
kitárta ölelő vágyát.
Kezed őrzőn szedte
a nászlombú réti vad virágot,
szerelmed gyöngy hasonmását.

A lehelet szárnyú emlékezések
fájó vérző csendje
mellém ültet lányos alak.
Itt voltál örökre,
mintha kutatnám ki vagy? Elérlek,
mert téged vártalak.

Most is itt kuporgok, mintha az élet
itt megrekedt volna,
nem törne ránc, nem hullna haj,
nem ütne az óra.
A kezed rezzen. Régi-új ígéret
a lágy virág-nászlombú zaj.