Most

   Most...

Most mindent feszült tüdővel, az ész
kiakadásaként szájra jött szó
züllött szabadságával -
Most semmit iszonyú csendesen.

Most mindent az ököl árbócára
hivatlanul visszatoloncolva
konok magam mutatón -
Most semmit őrjítő kedvesen

Most mindent, mindent de mindent
káromkodva, fröcskölve s vad átkot
fájva tehetetlenül -
Most mindent mosolygó görcsösen.