Pacsirta leng

   Pacsirta leng

Pacsirta leng a kitárult mező
felett; végtelen szabadságot
dalol, az érett kalászok zengő
dallamát feszíti szét, mint hálót
a pók. Kotta a táj: fehér, piros,
zöld, kék hangjegyek, szőke szünetek
s bakhátak vonala... Nincs kínos,
bántó pillanat: éneklők gyertek,
a szabadság feszeng, kitárva kék-
égnyi ajtaját; énekeljetek
vele s velem, kit elsodor a szép;
bűvölten így, én is szárnyalni merek...

Fegyver dörren! zuhan a dal vakon,
csemege kel egy gazdag asztalon!