Jelenlegi hely
Nevét valószínűleg a keddi napokon a faluban megrendezett vásárokról kapta. Kezdetben Keddhely, majd Kethely néven szerepelt, a postaforgalom beindításakor 1907-ben megkülönböztetésként kapta hozzá a Rába előtagot. Egyes feltételezések szerint a település keletkezése közel azonos időre tehető Szentgotthárdéval. 1350-ből ismerjük a birtokos Thurzó család és az apátsági jobbágyok neveit. Az 1553-as iratok szerint több birtokosa is volt a falunak: az apátság, majd Szécsi Margit és Thurzó Erzsébet, 1608-ban a Popper fivérek: János, Miklós és László. Évszázadokig egyutcás falu volt, a XVIII. században vették birtokukba a dűlőket és kisebb utcák is megjelentek.
A települést feldúlta Bocskai hada, a törökök és a tatár sereg. A törökök, mint a többi környékbeli településről, a behódolás előtt Kethelyről is elvittek 16 embert rabszolgának. A falu Korondi Ibrahimnak hódolt be. A szentgotthárdi csatát követően kifosztották a törökök, ezért az 1690-ben készült összeíráskor csak 14 családfő volt a faluban. Az utolsó török ura Kocsaj aga volt.
1728-ban a szentgotthárdi uradalom tulajdonában lévő falunak említik, és 33 család élt benne. Ebben az időben jövedelmező volt a dohány termesztése. Földjük hegyes, agyagos és vörös-homokos volt, így lakóinak zöme a földművelés mellett és állattenyésztéssel is foglalkozott. Búzát, zabot, rozsot, másodvetésként pedig hajdinát termesztettek. Kapásnövényük a krumpli és a kukorica volt. Nagyon sokan eljártak részes aratónak az uradalomba. Lakóinak többsége magyar anyanyelvű volt, de előfordult német és vend nemzetiségű is. 1787-ben az összlakosság száma 313 fő volt, ebből 155 nő és 158 férfi.
A Mindenszentek tiszteletére felszentelt templomukat az 1200-as évek elején emelték román stílusban a 256 méter magas dombon, köréje települt a kor előírásainak megfelelően a temető is. 1493-ban felújították a templomot, amit azonban a törökök leromboltak. Ezután gótikus stílusban épült újjá, de a román stílusú részletei ma is láthatóak. 1750-ben a torony és a templom még külön álltak. A XIX. században lett átalakítva eklektikusra. A jelenlegi templomot 1931-ben restaurálták Megyer Meyer Antal és festőnövendékei. Oltárképén a Mátyás korabeli reneszánsz stílust hozták vissza, a falakon sok magyar szentet is megfestettek.
A plébánia levéltára a törökdúlás idején megsemmisült, 1671-től van anyakönyve. 1605 - 1677 között Szentgotthárdnak nem volt temploma, mivel azt Tieffenbach felrobbantotta, a hívek a kethelyi templomba jártak istentiszteletre, amely a mindenkori földesúr hatalma alatt állt. Kethelyhez tartozott akkor egyházilag: Háromháza, Magyarlak, Talapatka, Kisfalud, Zsida, Farkasfa, Tótfalu, Szakonyfalu, Permise, Orfalu, Istvánfalva és Börgölin, a katolikus lélekszámot tekintve 2049 ember. Amíg a szentgotthárdi apátság Heiligenkreuzhoz tartozott - 1735-től 1878-ig, addig Szentgotthárdnak is Kethely volt az anyaegyháza.
Kethelynek már 1570-ben volt iskolája, amit a plébánia híveinek kellett fenntartani. A tanító akkor Horváth István volt. 1617-ben három iskolamester szerepel az összeírásokban. 1698-ban Szentgotthárd és 13 környező település tartozott az iskolához. 1880-ban épült a három tantermes közös, osztott iskola, ez működött 1948-ig, mert az iskolát betagosították Szentgotthárdra. 1939-től csak helybeli gyerekeket oktattak Rábakethelyen.
A II. világháború előtt a falunak volt körjegyzősége, és a szentgotthárdi csendőrőrshöz tartoztak. A körjegyzőséghez tartozott: Farkasfa, Magyarlak, Máriaújfalu és Zsida. A község ügyeit két helyen végezték; az egyháziakat Kethelyen, a világiakat Szentgotthárdon. A leggyakoribb családnevek voltak: Gaál, Háklár, Kovács, Kozó, Kóczán, Köncz, Kuntár, Monek, Mikos, Vari.
1890-ben a faluban 390 ember élt. A szentgotthárdi gyárak létrehozása megindította a fejlődést Kethelyen is. 1910-ben már 855 főre gyarapodott a lakosok száma. A dohánygyár, óragyár, selyemgyár és kaszagyár elindulásának következménye lett, hogy csökkent a mezőgazdaságból élők száma. Egyre több ipari munkás és járási tisztviselő letelepedett a faluba. Fokozatosan átépítették a földtöméses házakat.
Rábakethelyt 1950-ben II. kerületként Szentgotthárdhoz csatolták. A teret, ahol az l. világháborús emlékoszlop áll, az 1957-ben meggyilkolt és 2018-ban boldoggá avatott mártír papról, Brenner Jánosról nevezték el. A falu feletti dombon, a gyilkosság helyszínén megépített Brenner-kápolna búcsújáró hellyé vált.
Források:
Kovacsics József: A népesség fejlődéstörténeti vázlata (1787-1970) Monográfia, 1981
Simonffy Emil: Adatok a társadalomtörténethez a XVIII- XIX. században. Monográfia, 1981
Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd-muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1941
Hodászi Ede: Adalékok az iskolaügy alakulásához. Monográfia, 1981