Friss tartalom

csuk.ferenc
csuk.ferenc
csuk.ferenc
csuk.ferenc
csuk.ferenc

Bejelentkezés

2022

Ellopakodott a tél.Tegnap ezüst szegélyű
tócsák gügyögtek, sürgették a napot,
A pattanó rügyek hangját sejtettem.
Már figyelnek, látom az ujjongó
zöld kitárulkozását. Holnap madárdal ébreszt,, fészkek
betakarását érzem, rejtekszirmokkal
bujtat a szemem elől.

Megszólalt a kert. Dalárda zengi
a madarak szólamait. Füttyök
árulkodnak,s a leleplező
esti csend a holdnak terít tükröt.

Fekete márványlap, rajta két név.
Elfogyott az élő rokon.Te elmentél én készülök.
Helyem kész s márványlapon.

Haldokol bennem a csend.
Egyre mélyül a szorongatása.
Felkap majd nemsokára
és elnyel az örök éjszakába.

Szél lapozza a naptárt. Oda-vissza pörgeti,
az oldalakat keresem, mi olyan fontos neki?
Jó elmegyek. Hogy mi lesz ott, nem várok jóslatot!.

Vergődök. Őrök időt permetez az éj,
lemossa tükör szívem fájdalmát s megsokszorozza

Kakukk jósol kora reggeltől késő estig, mintha az
énekes erdő fészkéből nem ő lökte volna ki
a szorgalom megszállottjait.

itt hagyok mindent, legyen mit elengedsz.
Éned egy dobbanással kialszik .
Kinyújtod a kezed megfogni az aranyfonalat,
az egyetlent, ami örökre összeköt?