Jelenlegi hely
1664 július végén a Bécs felé vonuló török seregek Köprüli vezetésével a Szakonyfalu felé vezető út széles sík területén látták a Rábán áttörve megvívni a szövetséges európai seregek elleni csatát.
Tótfalu és Alsószölnök között a Rába kanyarulatait övező fák eltakarták az előkészületeket, és a török ágyúk a folyóhurkot tűz alatt tarthatták. Szakonyfalu az útkanyarulat mögött jóval feljebb terült el. A törökök felégették a falut, a lakosság az erdőkbe menekült. 1649-ben egyszer már betörtek portyázó törökök a faluba. Akkor felégettek 16 házat és elhurcoltak 103 embert. Ettől kezdve a kanizsai Murath nevű agának és a szultánnak adóztak. A törökök elvonulása után a falut lejjebb építették ujjá.
Szakonyfalu területét a ciszterek az erdőirtásból alakították ki, majorságot létrehozva. Első említése 1350-ből ismert. Nevét valószínű a székely eredetű Szakon személynévből kapta. 1779-től Szakonyfalva néven szerepel a korabeli iratokban. A falu központja az út mentén épült, a házak szórványosan helyezkedtek el a dombokon. A Vendvidékhez tartozó község.
Az apátság világi urak kezébe adása után Széchy Margit, majd Thurzó Erzsébet volt tulajdonos. 1608-ban birtokkal rendelkezett Poppel János, Miklós és László is.
A falu földje kaviccsal kevert és agyagos. Földterületük felét használták szántóként. Állataikat az erdőkben legeltették. A helyben megélni nem tudó lakosság bérmunkát vállalt más falvak gazdaságaiban. 1720-ban 20 jobbágyot írtak össze, nyolc évvel később 23-at. A megélhetést nehezítették az uradalom követelményei, ezért 1766-ban megtagadták a robotot, a tizedet, a hegyvámot, az úrbéri adózást, és az uradalmi erdőkben kivágták az értékes fákat. Ekkor 29 jobbágy élt az uradalom birtokán. 1785-ben a falu lakossága 316 fő volt, 1830-ban 357-en éltek.
1910-ben a lakosság közel 89 %-a élt a mezőgazdaságból. 1970-re már csak 37,7% és 1980-ra tovább csökkent 12,1%-ra. A lakosság az iparban és az építőiparban helyezkedett el.
A falu lakóinak száma 1900-ban 680 fő volt. Közülük 652-en vallották magukat vend anyanyelvűnek. 1949-ben a kitelepítéseket követően 124-en vállalták, hogy vendek, de 1990-ben a 386 lakosból már 234-en.
A Szlovén Szövetség a kitelepítettek emlékére a Lipa szálloda udvarán állított egy emlékművet.
A lakosság alakulását a következő számok mutatják: 1785-ben 316 fő élt a faluban, 1900-ban
680, 1970-ben 525-en, 1990-ben 386 lakos.
Temploma 1922-től van a falunak. Az építés költségeit az Amerikába települ szakonyfalvasiak fedezték. A lakók katolikusok voltak zömében, akik 1810-ig Kethelyre, majd azt követően Istvánfalvára jártak vallásukat gyakorolni. A templom oltárát Nagyboldogasszony képe díszíti. A templom mellett Szent Anna szobra áll. A falu 2010-ben fénykeresztet állított. A lakók odaadóan őrzik a néphagyományaikat.
Iskolát 1911-ben építettek. Római katolikus felekezeti volt, 2 tanítóval és egy tanteremmel.
1934 és 1942 között 90 tanulója volt az iskolának. 1966-ban 5-en tanítottak a két tantermes iskolában.
A falu neves szülötte Rogán Antal, aki országgyűlési képviselő volt és miniszteri posztot is betöltött.