Jelenlegi hely
Szentgotthárd
Barokk tornyodra szúródott a Hold,
sárgája végfolyt a falakon.
Az est mint nyugvó harang, elnagyolt
kötele gyárkémény; nem bolygatom.
Szentgotthárd szépem, te barokk torony.
Ölelő kar a dombok íve,
puhán szorító gyolcs kötelék.
Nyársaló fenyőkön kifeszítve
nyugalmat hangol s éji zenét.
Szentgotthárd szépem, te ölelő kar.
Gólya szárnya a két szemem, lebeg
kitártan, nyugalma gyönyörű kör.
Kutatom múltad, újra élje meg
győzelmed, mint bókom a tükör.
Szentgotthárd szépem, te gólya szárnya.
Szerető szent ölelkezés csobog;
a Lapincs és Rába sodró násza
tűzfészkű kasza tánca és dohog,
dünnyög a nagykalapács a tájra.
Szentgotthárd szépem, te szerető szent.
Kenyerem íze földed sója.
Kenyered vérem. Levegőd tüdőm
feszítője, madárszárnyú mozgatója.
Lagúna csendem, kék életszülőm,
Szentgotthárd szépem, te kenyerem íze.