Szobámba tegnap...

Ady után

Szobámba tegnap beszöktél este,
halkan rezdült lépted sugallata.
Egy kis pihe mutatta merre jársz,
és tested illata.

Aludtam fél-ébren, szuszogva, békén,
s az álmok sorában megláttalak.
Siettél, intettél, szádon mosoly;
Még meddig várjalak?!

Megszánt a kor, fülembe őszt súgott.
Nyűgös testem remegve reagált.
Kikacagtam. Haj! Alkuval tudom,
lelkemre mióta várt.

Ébredtem. Riadtan néztem szerte:
a szőnyeg rojtja árulta el,
hogy itt jártál és üzentél titkon,
egy e-mail volt a jel.