2013

Az almafán egy rügy, bár tudja jól,
vezeklő tél következik,
fehér virágot bont és illatot;
parányi tavaszt vétkezik.

A nyárra nincs idő, az ősz is agg,
téveszti tékozolt erő.
E történés a fagyhalálba tart,
őrült remény s nem védhető!

Mégis a hulló almák, levelek
csupaszán kinyilni csoda...
Egyszer, még egyszer végső kikelet?!
Most és többé soha, soha...

Vár az idei utolsó virág!?
Vár? Minden szírmát hó fedi már...