Bejelentkezés

Szentgotthárd fejlődésének véleményem szerint három meghatározó része volt: a ciszterek időszaka, a gimnázium létesítése és a Hunyadi utcai gyárak telepítése.
A heiligenkreuzi ciszterek 1734-ben a szentgotthárdi apátság megszerzése után felépítették a kolostort, a templomot és jelentősen hozzájárultak a település fejlődéséhez, de a német nyelvet használták. Először 1776-ban született az a gondolat, hogy Szentgotthárd térségében szükséges lenne a gimnáziumi képzést elindítani, de ezt maguk a ciszterek elvetették. 1890 körül Szentgotthárdon a tanköteles fiatalok alig tíz százaléka beszélt magyarul. A magyarosodás csak az apátság Zirchez csatolásával, 1878-től indult el. A lakosság száma akkor másfél ezer volt. A megyében két gimnázium működött ekkor, Szombathelyen a premontrei és Kőszegen a bencés gimnázium.
A gimnázium megvalósítására dr. Vargha Gábor és dr. Lipp Ferenc tettek indítványt 1890-ben. A gimnázium létesítésével három járás képzési gondját kívánták megoldani. Németújvárhoz 51, Muraszombathoz 114, Szentgotthárdhoz 80 település tartozott. Egy év múlva gyűlést tartottak, ahol Szentgotthárd értelmiségének színe java jelen volt. Intézőbizottságot hoztak létre Széll Kálmán elnökletével és Vargha Gábor titkárral. Szentgotthárd vállalta a gimnázium létesítését, felépítését és évi ezer Ft hozzájárulást a fenntartáshoz. Erre a miniszter engedélyezte 1893. szeptember elsejétől az l. osztály elindítását.
A tanítás a Széchenyi utcában kezdődött, az 1875-ben megépült óvodában, két tanteremben. Dr. Tóth Sándor igazgató tanított földrajzot és természetrajzot, Cseley József pedig rajzot és tornát. Az ő Szentgotthárdi csata c. festményét kiállították a Műcsarnokban. Az első évben 29 magyar, 25 német és 7 vend anyanyelvű tanuló iratkozott be. A tanulók olvasni is alig tudtak, 40 tanuló elbukott. Ekkor dr. Tóth Sándor sürgetni kezdte az elemi iskola bővítését, ami 1894-ben megvalósulhatott. Ettől fogva az elemi iskolából a 4. osztály elvégzése után biztosabb tudással rendelkező, magyarul beszélő tanulók jelentkeztek a gimnáziumba.
A település és a minisztérium megegyezése után Herczeg Zsigmond tervei alapján, az addigi faiskola helyén, 5149 négyzetméteres, a város által adományozott területen, egy grazi építész, Loetz Henrik 1895. március 19-én megtette az első kapavágást, és szeptemberben a felépített és berendezett gimnáziumban kezdődhetett el a tanítás. Az ünnepélyes avatás november 17-én volt. Az épület hangsúlyos választópárkánnyal, nyugodt ritmusú ablakaival természetes folytatója és lezárója a térnek.
Az 1896/97 évben 4 osztály működött öt tanárral és három hitoktatóval. A tanulók összlétszáma 119 volt. 1896-tól a gimnázium igazgatója Kutrucz Rezső lett. Vezetése alatt indult fejlődésnek az iskola. Segélyegyletet is létrehoztak, amelybe Vajda Ödön zirci apát 2000 Ft-ot, Vargha Gábor 700 Ft-ot, dr Gergits Fábián ügyvéd 500 Ft-ot és Friedländer Sándor rabbi 400 Ft-ot fizetett be.
A gimnázium indulásakor 4 évfolyamos „algimnázium” volt, érettségit nem tehettek a tanulók. Emiatt a létszám csökkenni kezdett, ezért a település vezetése saját költségére 8 évfolyamos „főgimnáziummá” bővítette. Az első érettségi vizsga 1906. június 26-án és 27-én zajlott. Az 1907/8 tanévtől már "Szentgotthárd magyar királyi állami főgimnázium" lett a neve.
A diákok előrehaladása érdekében Szentgotthárd jelentősebb polgárai összefogtak, sokan segítettek kosztolással, önkéntes adományokkal, ruha ajándékozásával a szegényebb tanulóknak. A ciszterek több diák részére biztosítottak egész napos kosztolást a rendház konyháján. Dr. Vargha Gábor és felesége, Desits Valéria, fiuk halála után 700 koronát adományoztak a szegényebb sorsú gyerekek taníttatására. Ennek elismerésére a 2013-as tanévnyitón emléktáblát avattak a régi főbejárat folyosóján.
1912-től 1935-ig Mathiasz Artúr volt az intézmény igazgatója. Pedagógiai működése mellett jelentős volt a társadalmi tevékenysége. Példamutatóan, hírnevet szerezve vezette a gimnáziumot. Közben megszervezte a fúvószenekart, az Olvasóegyletet, Dalosegyletet és 14 évig szerkesztette a Szent-Gotthárd című lapot.
Az I. világháború felborította az iskola rendjét. 1914-ben katonai kórháznak rendezték be, majd a sebesültek növekvő száma miatt az óvoda és az elemi iskola lett a kórház. A gimnáziumot a népiskola, az izraelita elemi iskola, délután pedig az ipari tanoncok képzése foglalta le. A tanulók katonai behívója miatt 1917/18 évben például ötször kellett érettségiztetni. 1918/19-ben tanárokat is elvittek katonának, másokat ide helyeztek tanítani az elcsatolt területekről, akiknek lakás és egyéb gondjait is meg kellett oldani. A háborúból jórészt betegen érkeztek vissza a tanárok. A lányok az 1913/14-es tanévtől már látogathatták a tanórákat, addig csak magántanulók lehettek.
Az 1924-es tanévtől reálgimnáziumi tanterv szerint folyt az oktatás. A 30-as években a gimnázium is bekapcsolódott az iskolaszanatóriumi munkába.
Szentgotthárd ostromakor 1945-ben a gimnázium tetőszerkezete három gránáttól, és a légnyomástól erősen megsérült. Az iskolaszanatórium betegei beköltöztek a gimnáziumba, mert a szanatórium épületében hadikórházat rendeztek be. A front elvonulása után gyorsan visszatért az élet az iskolába. Április 16-án már tanítás volt, a 323 tanulóból 193-an kaptak bizonyítványt, a tanév végén Mathiasz Artúr igazgató elnökletével érettségi vizsgák folytak.
1946-tól a gimnázium bekapcsolódott a felnőttoktatásba, ennek első kerete volt a Dolgozók Gimnáziuma. 1947-ben az iskola felvette Vörösmarty Mihály nevét. 1945-50 között a létszám csökkent, majd erősen emelkedett. 1952-től Hodászi Ede lett a gimnázium igazgatója, és 21 évig vezette azt. 1949-től lehetővé vált, hogy az Iskolaszanatórium diákjai érettségit tegyenek a gimnáziumban. 1954-ben bővítették az iskola udvarát. 1956-ban a disszidálások miatt a tanári kar és a diáklétszám is erősen lecsökkent. 1958-tól a gyakorlati képzés keretében a Kaszagyárban, a Selyemgyárban és az Állami Gazdaságban folyt a politechnikai oktatás. 1970-ben felépült a tornaterem. Az 1974/75-ös tanévtől nyelvi tagozatos oktatás indult német és orosz nyelvből. 1989/90-es tanévtől megszűnt az orosz nyelv kötelező tanítása, helyét fokozatosan az olasz, a szlovén és az angol nyelv vette át. Az 1991/92-es tanévben kísérleti jelleggel elindították a nyolcosztályos tanítást. A jubileumi 1993/94-es tanévben felújították a régi iskolaépületet, bevezették a központi fűtést, majd elkészült a gimnázium új épületszárnya és tornaterme, amelynek átadása 1997. augusztus 28-án volt. 2005-től, a SZOI megalakulásától az integrált iskola tagintézményeként működik.
A gimnázium lehetőséget biztosít a helybeli tanulók számára, hogy érettségit tegyenek, felkészüljenek a felsőfokú tanulmányokra. ECL Nyelvvizsgaközpontjában számos diák szerez közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga-bizonyítványt német és angol nyelvből. A tanárok és diákok aktív szereplői a város kulturális életének.
A gimnázium igazgatói voltak:
Dr. Tóth Sándor 1893 – 1895
Gaál Lajos 1896
Kutrucz Rezső 1897 – 1912
Mathiasz (Marót) Artúr 1912 - 1935 (előtte 1900-tól tanár)
Horváth Béla 1935 – 1943
Dr. Bartos Imre 1944 – 1946
Németh Dezső 1946 – 1948
Fóti Ferenc 1948 – 1950
Kosztra Pál 1950 – 1952
Hodászi Ede 1952 – 1973
Szabó László 1973 – 1980
Schreiner Vilmosné 1981 - 1993 (Ő volt a megyében az első igazgatónő)
Ernst József 1995 – 2000
Enzsel István 2000 – 2005 VMG, 2005-2006 SZOI
Pénzes Tibor 2006 - 2011 SZOI
Balogh Éva 2005 – 2011 VMG, 2011 – SZOI,
Karácsonyi Ágnes 2012 - 2013 VMG
Medgyes Szilvia 2013 - 2014 VMG
Balogh Éva 2014 – SZOI és VMG