Bejelentkezés

Szentgotthárdról indulva és kiérve a 8-as útra, ha nem Ausztria felé kanyarodunk, Rönökön átutazva Vasszentmihályra érünk. A Vörös- és a Lahn patakok összefolyásánál fekszik, a Rába folyó közelében. A községet 1278-ban említik először, amikor László király Lőrincnek, aki a németújvári Henrik ellen vívott harcokban szerzett érdemeket, visszaadja vasszentmihályi birtokát.
A Szent és Mihály nevek különbözően összetett leírásai alapján kapta a nevét. Először Szent-
mihályra, majd a törzskönyvezés alapján, megkülönböztetés miatt, a posta beindulásakor Vas előnévvel kiegészítve, 1907-ben Vasszentmihályra keresztelték. Az 1800-as években Rábaszentmihály néven szerepelt.
Külterületei: Bájdomb, Berekdűlő, Emberek dűlő, Pap kútja, Rakotlán dűlő, Szőlőhegy, Róna, Erdészlak, Vasúti őrház.
Birtokosai voltak: Zenthyhali Mátyás, a Senyei és a Poliány család, majd Gersei Pető Péter, később Batthyány és a Choron család. Az 1500-as évek közepétől a Zámbó és Hosszútóti Farkas családja. Egy évszázaddal később Tarrody, Horváth és a Balogh család is birtokosként szerepelt.
1639-ben a török lovasság 160 fővel elfoglalta a falut. A lakosság a hegyen lévő torony nélküli templomba menekült, miközben Batthyány Ádám katonái magára hagyták a települést. A kuruc-labanc háborúban a rácok fosztogatták. Elvitték a harangot és kiüresítették a templomot. A falu lakói 1766-ban a környező falvakkal együtt részt vettek abban a lázadásban, amely a földesurak kizsákmányolása ellen irányult. Így: Alsó- és Felsőrönök, Jakabháza, Nemesmedves, Dobrafalva és Őrkényes szegényei.
Zsúpfedeles, vályogból készült házakban éltek az emberek. Ezeket az épületeket 1945 után sorra lebontották és korszerű falut hoztak létre.
A lakosság földműveléssel foglalkozott, de eljártak idénymunkák idején aratni, kaszálni, napszámos munkát végezni megélhetésük biztosítására a Batthyány- és Széll família birtokaira. Kiskertje mindenkinek volt, amelyben konyhakerti növényeket termeltek és gyümölcsöket.
1787-ben 307, 1857-ben 394, 1900-ban 607 lakója volt a falunak. 1941-ben éltek a legtöbben, 753-an. 1980-ra már erősen lecsökkent a létszám, ezért 465-en lakták Vasszentmihályt. A lakosság legjelentősebb része magyar anyanyelvű volt. 1890-ben a a lakók száma 597 fő volt, közülük 62-en vallották magukat német anyanyelvűnek. A világháborút követően 15 főt
kitelepítettek Németországba.
Összeírások információi alapján 1756 előtt is volt egytantermes iskolájuk. Újat építettek 1889-ben. A közigazgatás Rátótra kerülésekor az iskolát lebontották. A gyerekek Rátótra jártak tanulni.
1561-ben már volt templomuk. Egyházilag hozzátartozott Rátót, Gasztony és Nemesmedves. A reformáció idején a falu lakói áttértek református hitre. 1672-ben kapták vissza a katolikusok a templomot, amelynek 1697-ben nem volt tornya. Később a református és az evangélikus hívők Körmendhez tartoztak. Az 1700-as évek végén a templomot átépítették.
A vasút megépülése előtt Körmendet követően Vasszentmihályon volt postakocsi-állomás.
Vasútállomása Rátóton elérhető.
A falu híres szülötte dr. Kovacsics József.
1919 szeptember 30-án született a faluban. A gimnáziumot Szentgotthárdon végezte. 1940-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult. Statisztikus, demográfus és egyetemi tanár volt. Vezette a Pécsi Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Stisztikai Tanszékét. Elnöke volt a Jogi Statisztikai Társaságnak. 300 írása jelent meg, ebből 36 könyv és 67 idegennyelvű tanulmány. Több ktüntetéssel ismerték el a munkásságát, köztük Eötvös Lóránd Aranyéremmel és koszorúval is, valamint a Fényes Elek éremmel.
Budapesten hunyt el 2003 december 26-án.
Vasszentmihály büszke lehet a szülöttére.