Jelenlegi hely
Az általános és középiskoláit Szentgotthárdon végezte. 1931 és 1936 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi karán matematika-fizika szakon tanult és tanári diplomát szerzett. Tanulmányai befejezése után a miskolci Fráter György gimnáziumban kisegítő óraadó lett. 1940-ben hazatért és egészen a nyugdíjba vonulásig, 1973-ig a gimnáziumban tevékenykedett. Az első hat évben tanárként dolgozott, majd újabb hat évig igazgatóhelyettes volt. 1952-től 1973-ig a gimnáziumot igazgatta. Munkájának fontos célkitűzése lett, hogy az itt érettségiző fiatalokat a felsőfokú tanulmányaik befejezését követően meggyőzze, hogy térjenek vissza szülőhelyükre, vagy annak környékére, biztosítva ezzel az értelmiség utánpótlását.Igazgatói ideje alatt valósult meg az iskolaszanatóriumi oktatás, amelynek lényege volt, hogy a beteg tanulók a gimnázium óraterve szerint tanulhattak, ezért a tanév végén külön osztályvizsgát nem kellett tenniük.Működése idején valósult meg a diákotthon. Lelkes lokálpatrióta volt. A szentgotthárdi monográfia elindításának egyik kezdeményezője lett, amely Szentgotthárd 800 éves jubileumára jelent meg, a várossá avatásra. Ő dolgozta fel a város iskoláinak és az óvoda létrejöttének körülményeit, fejlődésük adatait. Tagja volt a Szentgotthárd című újság szerkesztőbizottságának.1989-ben Beke Manó Emlékdíjat kapott. 1992-ben Szentgotthárd Díszpolgára címet kapta.. Több alkalommal kapott ajánlatot magasabb beosztásra, de hű maradt a gimnáziumhoz. 2000-ben, halála öt éves évfordulóján tanárai és diákjai emléktáblát avattak a tiszteletére az iskolában. Születése 100 éves évfordulóját az iskola megünnepelte. Sírja a helyi temető új szárnyában van.
