Jelenlegi hely
1884-ban ügyvédjelöltként került Szentgotthárdra, ahol az egész életét végig élte. Egy kis német faluba jött, és halálakor egy magyar kis városias településtől búcsúzott.
Széll Kálmán hathatós segítségével takarékpénztárt hoz létre. Anyagilag is támogatja a gimnázium létrehozását, később a fennmaradását segíti. A dohánygyár Szentgotthárdra építéséért lobbizik. Helyettes bíróként a város csatornázását és az utcák szilárd burkolattal való ellátását kezdeményezi.
Folyamatosan szervezi meg az addigi német egyesületek helyett a magyarokat: Iparos Egylet, Országos Vöröskereszt szentgotthárdi fiókja, Járási Kórház egylet, Olvasó egylet, Dalos egylet, Kerékpáros egylet.
1922-35 között parlamenti képviselő, ahol a nyolc osztályos népiskolát szorgalmazza, és a pénzügyi és igazságügyi bizottság tagja.
1937-ben Máriaújfaluban a Hársas-patakot bérli, pisztrángokat telepíttet, majd visszaadja a bérletet, ezzel kereseti lehetőséget biztosít a falu lakóinak a halászattal.
A gazdasági válságban csődbe került selyemgyárat az Ő közreműködésével sikerült a soroksári R.T.-nek eladni, ezáltal fennmaradhatott, működhetett tovább.
Lakóháza a mai rendőrség épülete. 1948-ban halt meg. Sírja a temetőben van családi kriptában, amelyet egy ideig a cserkészek gondoztak. Érdeme, hogy munkásságával, segítőivel sikerült Szentgotthárdot magyar településsé tenni, és nem csatolták 1921-ben Burgenlandhoz.