Gyerekversek

Fújócskázik, zúg a szél,
neszez a bádogeresz,
gerle szárnyán elalél,
a vízen fodrot erez.

Ágat himbál. Ez eső?!
Honnan hozta? Süt a Nap!
megázik a fejtető,
megáradhat a patak.

Ördög veri a nejét:
fusson, ázik a ruha,
kapkodja le! Kedvesét
nem sajnálja az ura?!

Kukucskál már, újra süt.
Esőcseppek csillaga
a szemekbe olt derűt,
s szivárványt az ég aljra.

Vándor-zápor erre járt.
Hirtelen jött s elszaladt.
Tócsát hagyott s erre várt
gyerekhad a kert alatt.

Egy kifeslő kárminpiros rózsa
felém hajolva, illatát csókra
bontva, esténk gyémántjait hozza.

Rózsa, rózsa, szárad tüskéd hordja,
büntetni lenne hamiskás dolga,
de védőd hamar lepattan róla.

Kárminpiros rózsa, lelkem kódja,
csókra hajolva. Pirong az óra,
nem mérheti, meddig terjed hossza,

Így hát titkát rábízza a Holdra.

Anyu, apu, gólya leszek,
kéményeken kelepelek,
babát viszek minden házba,
kis tesóknak legyen társa.

Gyere öcsém! Gólyák leszünk,
messze földre elrepülünk,
lassan szállunk felhők ágyán,
szétnézünk a világ táján.

Míg apánk fűt; - lesz kemény tél! -
nekünk nyár lesz és meleg dél,
s ha megfordul majd az évszak,
mi tudjuk, merre van észak.

Délnek szállunk, ösztönünkbe
beépült a földgömb tükre,
s meglátjátok, új tavaszra
beállítunk a teraszra.

Nagyapó!
Aggasztó,
vak a ló?!
Ellenző a szemén,
régóta nézem én,
beteg ez a mén.
Nagyapó,
hallható
jaj a szó?
Úgy nyerít rám s felém,
mintha csak érteném
a pacik nyelvén.
Nagyapó,
harapó
s vad a ló?
Kockacukrát enném,
sörényét fésülném,
ülnék a nyergén.
Nagyapó!
Laktató
kakaó
lónak jó?
Zabját elé tenném
és nem irigyelném,
a zab az nem krém.
Nagyapó
a halk szó
altató?
Ajjaj! Ó!
Horkol már
nagyapó.

Csiri Bá', csiri Né,
csokis ház a praliné.
Csiri bé, csiri bá,
tejet kell még inni rá.

Csigavár, csigalom,
az egeret itatom.
Csigavér utolér,
s bukdácsol a bukószél.

Pici ér, gyors patak
folyó felé tartanak.
Bá' és Né ideges,
lassan késő este lesz.

Közben a kisegér
patak hátán hazaér.
Fel a lócára ül,
tejből friss vajat köpül.

Meglepi a csiga.
Mi gyorsasága titka?
Madárkarom s dió,
légipostán utazó.

   Főtt kukorica

Fő a kukorica
bugyog össze-vissza
minden kukorica cső.

Haja belebarnul
szeme sárgán fakul
van rá pajkos kis vevő.

Fogak harapása
gyomrok mormogása
kopog mint a dobverő.

Csupasz csutka bánja
kukorica vágya
egykor címeresre nő

De a Peti lesi
mamit megkeresi
jöhet a következő.

  Tavasz leng

Kacag a gyermekláncfű füzére
csintalan villan a fecskére
nem vágyott glóriás fejékre.
Hajolj le, tépd le, fújd a szélbe!

   Dögö-dögö...

Dögö-dögö dögönyözi.
Jól meggyúrja, kacag, nyögi,
ripeg-ropog, ontja csontja,
mami, papi jó rosszcsontja.

Digi-dögi csitteg-csattog,
nyiszeg-nyoszog kicsit, nagyot,
s ha vége van, kic-kacajjal,
jó étvággyal mindent felfal.

   Ágon-bágon

Ágon-bágon csirke lábon
repülősdi fecskeszárnyon
pohár vízben tenger kékjén
Borka lépdel kertünk rétjén.

Tittyen-Tottyan tipegősen
jobbra-balra lépte csörren
pelencije húzza nyáron
táltos lábon ágon-bágon.

Hét

Hét titokhoz hét pecsét jár
hét lakattal zárva,
hét kis ördög hetet havat
hord be a lakásba.

Hét pecséthez hét titok kell
hét gyereknek szánva.
Hétről-hétre hetedikként
hétfőt kiabálva.

Hét lakatnak hét kulcs dukál
hétszilvafás házba,
hétköznapra hétrét görbült
hétmérföldes spárga.