Jelenlegi hely
A gimnázium és az elemi iskola (ma Városi Könyvtár) történetét külön fejezetben mutatom meg.
A könyvtár melletti 8-as számú ház 1857-ben még földszintes volt, az elemi iskola emeletráépítése körül (1880-as években) nyerte el mai külsejét. Eklektikus stílusban Omischel József építette emeletessé. E ház udvari épületében dolgozott Wölfer Jenő cipész, Mondschein
József férfi szabó, majd Koller Elek szabó. Legismertebb lakója a Táncos család fia, Táncos Tibor (1923- 1979) Jászai Mari-díjas színész volt, aki Pécsett, Debrecenben, Kecskeméten, Győrött és Veszprémben játszott jelentős színpadi szerepeket, és öt magyar filmben is szerepelt. A szentgotthárdi temetőben, a családi sírban nyugszik.
A 10-es számú házban az 1800-as évek első felében Viesend György földműves, később az özvegye élt. Az emelet ráépítése után az 1900-as évek elejétől Sonnenwald Mór kereskedő lett a tulajdonosa.
A 12-es számú ház Orbán Ignác tulajdonában volt. 1860-ban Hacker Alajos lakatosműhelyt épített hozzá, és a ház tulajdonosa lett. 1930-ban ifjabb Wellisch Béla nyomdája költözött az épületbe, amit Németh Vilmos, majd pedig Plessinger László működtetett 1949 decemberéig. A ház egészen 1965-ig földszintes maradt, akkor lebontották, és az új emeletes épületbe a posta költözött át a Deák Ferenc utcából, az egykori Vargha-bankból. Ez az épület csak a magasságával illeszkedik a Széll Kálmán tér hangulatába.
A tér legnagyobb épülete a 14-es számú egykori Klein kávéház. Pontos adatok nincsenek a keletkezéséről, de az 1700-as években már állt, és az 1800-as évek második felében kapott emeletet. 1828-ban Amersin Ferenc kereskedő háza volt, majd a század második felében már Gaiger Miklósé. Az épület kapukeresztezése XVIII. századi, a kapualj boltozata csehsüveges. A homlokzata jelentősen megváltozott az elmúlt félévszázad alatt.
Az épület Szentgotthárd kulturális életének jelentős helye volt több mint száz évig. 1843-ban itt alakult meg a szentgotthárdi olvasóegylet. Működésével egyesíteni igyekezett a település számottevő polgárságát, hozzájárult Szentgotthárd magyar településsé válásához. Az 1890. évi jegyzőkönyvekben találjuk azok neveit, akik szívükön viselték a község felvirágoztatását. Néhány név a legjelentősebbek közül: Vargyassy Gyula ügyvéd, Vargha Gábor ügyvéd, Hambeck Alajos nyugalmazott királyi járásbíró, Lipp Ferenc ügyvéd, báró Roszner József, Helfy Ignác képviselő, gróf Zichy Herman; vagyis neves polgárok, jogászok, tanárok, tehetősebb iparosok, kereskedők, papok, országgyűlési képviselők. Az Olvasóegylet e házban fenntartott könyvtárában 1920 körül 1143 könyv volt. Ezen kívül volt könyvtára a cisztereknek (7446 könyv) és a gimnáziumnak (1469 kötet). 1929-ben idős Klein Ferenc lett a kávéház tulajdonosa. Ő a különteremben biztosította a könyv-és hírlapolvasást, és akár egy kaszinóban, lehetett itt kártyázni, táncolni és mulatozni is.
Két híres ember is élt ebben a házban: itt született Gaiger Miklós (1892-1959) jelentős festő, aki később felvette a Jobbágyi előnevet. Sikeresen szerepelt kiállításokon, 22 alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi (MNG Közleményei 5. sz. 1965). Halála után öt rajzát a család Szentgotthárdnak adományozta. És ebben az épületben lakott Vakarcs Kálmán (1872-1952), aki 1920 és 1933-között a gimnáziumban tanított, és feldolgozta Szentgotthárd és a Szentgotthárd-muraszombati járás történetét.
Az Olvasóegylet szerepét megismerhetjük az 1848-as szabadságharc katonáinak mozgósításában. Első alkalommal a sorozáson szegényebb polgárok, földtelen zsellérek, szolgák lettek nemzetőrré. Ez az alakulat azonban 6 hét után feloszlott. A vármegye előírásainak hatására az épületben először Zichy Mihály gróf mondott lelkesítő beszédet, majd Petók János őrmester és Koller György főorvos hajtotta végre a sorozást november 7. és december 23. között. Ekkor jelentkezett önkéntesként Hambeck Alajos, aki hazaszeretetből vállalta a katonáskodást. A szabadságharc bukása után besorozták az osztrák seregbe, ahonnan a város kiváltotta váltságdíj fizetésével. Később Szentgotthárd királyi járásbírójaként vonult nyugdíjba.
A 16-os számú ház a gyógyszertár. Az 1828-as összeíráskor dr. Vargha Ferenc orvos tulajdona volt az épület, itt nyitotta meg Szentgotthárd első gyógyszertárát Wechsler Antal 1826 októberében. Wescler 1847-es halála után a század végéig Grossmann Frigyes, Kunráth István, Tomcsányi Ferenc, Tomcsányi Lipót, Szabados Imre, Rudolf Lajos és Kolossa Imre gyógyszerészek folytatták a munkát. 1902-től 1912-ig Vargyassy Gyula volt a gyógyszerész, eközben az épület már 1908-ban Friedrich Jakab tulajdonába került, és a z ő fia, Ödön vette át a patika működtetését. Vargyassy 1914 és 1918 között gyógyszerügyi népfölkelő tisztként tevékenykedett, majd vidéki patikus lett. Friedrich Ödön pedig egészen az államosításig (1950) vezette a gyógyszertárat. A földszintes épületet az 1960-as években átépítették, az emeleti rész a loggiás kialakításával elüt a tér jórészt eklektikus stílusú házaitól. Jelenleg is gyógyszertár működik az épületben.
A tér nyugati házsora a Kranyecz házzal folytatódott. A község első emeletes háza volt, valamikor az 1857-es összeírásban már szerepelt. Kereskedőház volt.1945. március végén a háborúban leégett, később lebontották. Először egy kis tér volt a helyén, majd 1964-ben épült oda a selyemgyári dolgozóknak egy háromemeletes lakóház földszintjén az Éva presszóval.
A Deák Ferenc és Széchenyi utca elején levő házakat, műhelyeket a "Látzer-sarok"-tól a Széchenyi utca Büki boltjáig a 60-as években lebontották, és egy háromemeletes lakótömb épült a helyükre. Ennek a földszintjén működött az Őrség ruházati áruház. A rendszerváltás után kisebb üzletek, ofotért és kávézó nyílt a helyén.
A tér keleti oldalának első épülete a 13-as számú ház a Várkert szélén. Havelka József szabóé volt 1828-ban és 1857-ben is. Ez volt az utolsó zsúptetős ház a Főtéren. Braun Ede órás építette át 1906-ban. Homlokzatán az évszakot ábrázoló négy domborművet láthattunk, amelyből ma már csak kettő maradt meg a későbbi átépítések után.
A 15-ös számú ház a tér egyik legszebb épülete. Eklektikus stílusát a mai napig megőrizte. Eredetileg Lipp Alajos tímár tulajdona volt, később fia dr.Lipp Károly ügyvéd lakott benne, majd az ő fia Lipp Ferenc ügyvéd, aki létrehozta a Kossuth Lajos utca 7. szám alatt a bankot. Az ő részvételével jött létre a városi istállók helyén a József Attila utcában a Nyugat-magyarországi Faárugyár, ahol többnyire a kaszagyár termékeihez gyártottak szerszámnyeleket. Dr. Lipp Ferencé volt az 1900-as évek elején a Kossuth Lajos utca 4-es számú ház is.
A 17-es számú épület is követte a tér stílusát. A Piber (máshol BIber) családé volt, akitől Pócza Ferenc megvásárolta. A ház udvarában lévő épületekben iparosok béreltek műhelyeket.
A 19-es számú ház Omischel János földműves tulajdonában volt. Tőle Pócza Ferenc vette meg, mint az előző házat is. Később a Luthár kerekedőcsalád tulajdonába került.
A 21-es számú épület eredetileg Raucher földműves család tulajdonában volt, majd 1900 után Smidt Józsefé lett. Ez a ház 1945-ben leégett, mint a vele szemben, a hivalkodó külsejű Kranyecz ház, más nevén Mária-udvar is. Amíg a Kranyecz ház teljesen kiégett és lebontásra került, addig a 21-es számú sarokházat újjáépítették a háború után. Ez az épület zárja le a Széll Kálmán teret, innen a tér utcává szűkül.
A 23-as számú ház már nem az eredeti épület. Helyén Kleinrath Ignác Szappanos háza állt. Az ÁFÉSZ a régi épületet lebontatta, helyére épült a ma látható, csak bankokból és üzletekből álló egyemeletes üzletház. Udvarát egybenyitották a régi Korona vendéglő udvarával, így nagyobb parkolót alakítottak ki.
A Széll Kálmán téren a földszinti lakások sok helyen üzletekké lettek átalakítva, így városiasabb külsőt adnak Szentgotthárdnak.
Forrás:
Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd és környékének ismertetése. Szombathely, 1935
Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd- muraszombati járás ismertetése. Vasvármegye, 1941
Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől (Szentgotthárd monográfia, 1981)
Hodászi Ede: Adatok az iskolaügy alakulásához (Szentgotthárd monográfia, 1981)
Kuntár Lajos: A közreműködés lehetősége és alakulása (Szentgotthárd monográfia, 1981)