Nevét valószínűleg a keddi napokon a faluban megrendezett vásárokról kapta. Kezdetben Keddhely, majd Kethely néven szerepelt, a postaforgalom beindításakor 1907-ben megkülönböztetésként kapta hozzá a Rába előtagot. Egyes feltételezések szerint a település keletkezése közel azonos időre tehető Szentgotthárdéval. 1350-ből ismerjük a birtokos Thurzó család és az apátsági jobbágyok neveit. Az 1553-as iratok szerint több birtokosa is volt a falunak: az apátság, majd Szécsi Margit és Thurzó Erzsébet, 1608-ban a Popper fivérek: János, Miklós és László. Évszázadokig egyutcás falu volt, a XVIII.
1664 július végén a Bécs felé vonuló török seregek Köprüli vezetésével a Szakonyfalu felé vezető út széles sík területén látták a Rábán áttörve megvívni a szövetséges európai seregek elleni csatát.
Szentgotthárdról indulva és kiérve a 8-as útra, ha nem Ausztria felé kanyarodunk, Rönökön átutazva Vasszentmihályra érünk. A Vörös- és a Lahn-patakok összefolyásánál fekszik, a Rába folyó közelében. A községet 1278-ban említik először, amikor László király Lőrincnek, aki a németújvári Henrik ellen vívott harcokban szerzett érdemeket, visszaadja vasszentmihályi birtokát.
A Szent és Mihály nevek különbözően összetett leírásai alapján kapta a nevét. Először Szent-
A falut 1336-ban említik először. Nevét a Medus szóból eredeztetik, amely a kiszáradó patak névből származik. Először Medus, Olsomedus, később Medves, Nemes Medves, Ginisdorf néven szerepelt, majd 1907-től Nemesmedves lett. Külső kerületei: Hegy és Malomrét.
Vasszentmihály községtől nyugatra terül el. Egyutcás, hegyközség jelleggel épült. Az utcán kívül szétszórtan települtek a házai. 1990-ben 18 lakójával az ország legkisebb faluja volt.
Évszázadokig két külön település volt Alsó- és Felsőrönök. 1950-ben egyesítették, addig egymástól függetlenül élték le történelmüket. Mindkét falunak volt önálló vasútállomása.
Rönök külterületei 1950-ben: Malom, Sokoszterhegy, Virághegy, Fűrészüzem, Jakabházi tanyák, Szentimrei tanya. Gagarin tér, Alkotmány út vége.
Egyesítéskor 733 lakosa volt Rönöknek, ami 465-re fogyott 1990 évre.
Alsó tagozatos iskolájukban két pedagógus tanított. A felső tagozat 1962-ben szűnt meg. Ma Szentgotthárdra járnak iskolába a gyerekek.
Orvosi rendelő Vasszentmihályon van.
A 8-as műút mentén Rábafüzes és Felsőrönök között helyezkedik el. A falu első említése 1437-ből való, nevét valószínűleg egyik gazdájától kapta. Első lakói Vakarcs Kálmán szerint magyarok voltak. A főút mellett elhelyezkedő egyutcás, szalagtelkes település. Az Európában dúló protestánsüldözések elől jöttek a németek, menedéket keresve a kis településen. Ezért a falu neve is változott időnként a hivatalos iratokban. Jacobshof és Jacobsdorf néven is szerepelt.
1183-ban lll. Béla király és néhány, a környéken földdel rendelkező tulajdonos, földet adományozott a letelepedő cisztereknek. Ezek a területek elsősorban a Rába árterületére és az erdőkre vonatkoztak. Nem terjedt ki az adományozás azokra a területekre, amelyeket már hasznosítottak, és elsősorban a hajdani római út mentén terültek el, így Szentkereszttől (Heiligenkreuz) Németújvárig (Güssing), illetve Rábafüzestől Gasztonyig.
1983 augusztus 20-án Szentgotthárd városi rangra emelkedett. A település lakóinak száma azonban nem érte el a az előírt létszámot, ezért Rábakethely, Zsida, Rábatótfalú mellett Szentgotthárd része lett 1970-ben az államigazgatási egységek létrehozása részeként és
a tanácshoz csatlakozott Rábafüzes, Jakabháza és Farkasfa.
Szentgotthárdtól délre elterülve helyezkednek el a nemzetiségi falvak: Rábatótfalu, Szakonyfalu, Alsó- és Felsőszölnök, Apátistvánfalva, Kétvölgy és Orfalu.
Többnemzetiségű falu, szlovénül Dolnji Senik, németül Unterzemming a neve. Schwartz
Elemér szerint első lakói magyarok voltak, más kutatások szlovén első lakosokról tudnak. Szerintük a szlovének; vendek már a honfoglalás előtti időben is a környéken laktak. A ciszterek is letelepítettek a vidékre vendeket az apátság létrehozása után, akiket tótoknak hívtak.