A Rába bal partjáról érkezők a folyó felett lévő fahídon átkelve a jobb part mellett húzódó utcában haladhattak Felsőszölnök és Muraszombat felé. Hosszú utca nevet kapta a hídtól dél felé, amíg a Körmendi (Kossuth) utca folytatásában a Széchenyi utcával összeértek. Desits Gyulának, a község közjegyzőjének, jótevőjének halála után hálából a városiasodó község róla nevezte el az utcát. 1945 után József Attila nevére változtatták.
Már évszázadok óta létezett, ezt igazolták az időközben feltárt téglaalapok az építkezéseknél. Iparosok építették fel a házaikat, műhelyeiket. Az 1900-as évek első felében majdnem minden házban valamilyen szakmát művelő dolgozott és lakott.
A hídtól elindulva bal oldalon az első épület a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltóegylet tanácsháza volt a Tűzoltó-szerházzal együtt. Az 1830-as években is működött egy tűzoltó egylet, abból alakult ki 1872-ben Kolossa Ferenc dr. vezetésével. Korabeli képeslapokon még látható az épület udvarából kiemelkedő, a tömlőket szárító torony. 1906-ban Mathiász Marót Artúr, a gimnázium igazgatója és tűzrendészeti felügyelő tűzoltó-zenekart alapított, amely kisebb változtatásokkal ma is működik. Az egykori épület lakóház lett, amikor megépült a város új tűzoltó-szertára a Hunyadi, azt követően az Ady Endre utcában a vasútállomás szomszédságában.
A 3-as számú ház nyilvánosházként is működött. Kolomposra költözése után Wéber Gyula, később Süle Ferenc által üzemeltetett vendéglő, Központi Kávéház volt a Rábára nézve. Az 5-ös számú épület a Rákóczi és József Attila utca sarkán lévő emeletes, V alakban épült, eklektikus Schreiner-féle rendkívül szép ház, amely jól kihasználta a két utca által létrejött területet. Ebben az épületben Horváth Ödön fodrászata várta a szépülni vágyó vendégeket.
A jobb oldalon a szépen kiépített, partján korláttal ellátott Rába-part első házában Kropf Mihály kőműves lakott. A következő, 4. számú épület egy ideig posta szerepét töltötte be. Később a Zöld nevű család lakta. Eisenstein kereskedő a házat megvásárolva kádfürdőt épített az udvarán, ezzel Szentgotthárd nyilvános fürdőjévé vált. A háború után kéményseprők székháza lett. A 6-os számú háztól a 12.-ig műemlék jellegű épületek vannak. A 6-os Hacker szobafestő tulajdonában volt. A 8-as számú Frank-ház több generáción át asztalos műhellyel rendelkezett. Néhány éve a család átépítette, és visszanyerte az épület az eredeti külsejét. A 10-es számú ház tulajdonosa a Böhm család volt. Ócskavas kereskedéssel és nyersbőr begyűjtéssel foglalkoztak. A következő épületben kocsma várta a vendégeket, a Zotter család működtette, de később kis élelmiszerüzletet alakított ki benne az új tulajdonos.
1912-ben Lipováczi Desits Gyula özvegye tízezer pengőt ajándékozott a evangélikus gyülekezetnek, hogy saját templomukba járhassanak vallásukat gyakorolni. Két házat vásároltak, Platz Annáét és Wágner Györgyét és lebontották azokat. A keletkezett nagy telken gótikus stílusban felépítette Bagula István tervei alapján a templomot Lang Károly építőmester. Az oltárképet az építész testvére, Lang Károly festette. A szentgotthárdi evangélikus egyház megalapítása özvegy Desits Gyuláné nevéhez fűződik. Az építtető Czipott Géza lelkész volt, aki rendkívül nagy szervezőerővel gyűjtötte az építéshez, a templom belső berendezéseihez a szükséges adományokat. 1925-ben Evangélikus Kultúrházat építettek a templom mellé, 1928-ban pedig iskolát is. A templom falába az I. világháborúban meghalt hívők emléktábláját helyezték 1928-ban. A templom felépítése után az anyagyülekezethez a rábafüzesi, alsórönöki leányegyházak és az egyes szétszórtan elhelyezkedő települések hívei tartoztak.
A rendszerváltás után a templom telkén új lelkészház épült, amelyben a lelkész is lakik. A templom toronyórát kapott néhány éve. Az 1950-es években az evangélikus iskolát a község az általános iskola egy alsó tagozatos osztályának oktatására használta.
Az 18-as számú ház az utca vonalának sarkán épült és az udvar felé terjeszkedett, Mihályi-ház néven ismerték. Mellette áll Dampf Henrik kádár háza, részben ma is a család lakja. 1828-as összeírásban már szerepelt, akkor Grim István szabóé volt. Szecessziós homlokzatával helyi védett műemléknek számít. A 22-es számú épület talán Szentgotthárd legrégebbi lakóháza. Kutatók szerint túlélte a nagy tűzvészt is. Kőművesek lakták, Müllerék, később a Joó család élt benne.
Ezután községi ház, kert, strand, kaszagyári gát következett, a községet kiszolgáló fontos létesítmények: községi istállók, kocsiszín, nagy kert és udvar, benne a Rábán lévő strand és a gát volt elérhető egy keskeny úttal. A községi házban működött a Szentgotthárdi Erzsébet Magánkórház, amelyben a község orvosai bejáróként gyógyítottak: Schlesinger Ármin, Ott Ferenc, Gruber Sándor és Guth Simon. 1847-ben gyűjtöttek már a kórház javára. 1861-ben létesült a "Krankenház" négy szobával és 15 ággyal, amely intézmény 1861-ben megszűnt. A kórházegylet 1903-ig működött. Az összegyűjtött pénz az I. világháború után elinflálódott. Az újabb gyűjtések összegét a II. világháború elvitte. A gazdagabbak a bécsi és gráci kórházakat vették igénybe.
A község a kaszagyári gátnál stranddal rendelkezett. A strandon húsz kabin, mellékhelyiségek
és ugródeszka is rendelkezésre állt. A gát felújításra került, ma már a területén strandolni nem szabad. A halak számára átjárhatóvá tették, és csónakok leúsztatására is alkalmassá vált. Egy külön kis áramfejlesztőt is építettek hozzá.
Az egykori községi udvar jelenleg romos és nincs használva. Mellette a volt Falco üzem is használaton kívül áll. A II. világháború idején a kaszagyár hadiüzemként működött, az ott készült szerszámok részére fanyeleket gyártó termeket hozott létre dr. Lipp Ferenc ügyvéd és Fink Albin kaszagyári igazgató. A régi épületeket, istállókat építették át üzemrészekké, ezért nagyon sok épület barokkos belső elrendezésű, bolthajtásos mennyezettel. A háborút követően faárugyár létesült benne, amely a rendszerváltásig üzemelt.
Az elhagyott gyár után lévő épületek többnyire már jellegtelen külsővel rendelkeznek vagy pár évtizede épültek.
Széchenyi utca és József Atilla utca sarkán áll a Schaberl-féle Zöldfa vendéglő. Az 1800-as években sokszor használták nagyobb ünnepségek megrendezésére, és jelentősebb személy fogadására. Nagy kerthelyiség tartozott hozzá tekepályával, amelyet jelenleg beépítenek lakásokkal. 1945 után a Selyemgyár kultúrháza volt gazdag programokkal és híres műszak-bálokkal egy ideig. Vele szemben áll báró Roszner család emeletes lakóháza. Déli oldalán állt az első posta épülete.
Visszatérve a József Atilla utca páratlan számú épületeire, a Frank-ház előtti kis térről kell elindulni. Itt egy artézi kút adott vizet a környék lakóinak. E térre néztek a Rákóczi és a Zrínyi utca házainak kertjei. Ma parkoló gépkocsik töltik meg a teret. A 13-as számú épületben Dötl Henrik habsütő és cukrász, valamint Mayer Ferenc férfiszabó élt és dolgozott. Az eredeti Zrinyi utca sorában a 17-es számú épületben Joszt Károly asztalos dolgozott. A tér utáni első épületet Desits Gyula építtette lakóháznak. Kétemeletes eklektikus épület volt, amit az 1978-79-ben háromemeletessé átépítettek sima falakkal, ezzel elvették szépségét és az utcából kimagasló nem szép épületté tették. Desits Gyula vagyona nagy részét felajánlotta a községnek a szegények megsegítésére.
Az utca további részén a házakat átépítették, vagy hagyták romossá válni és végül lebontották. Helyükön jelenleg gépkocsiparkoló kapott helyet. A meglévők közül a 21-es számú ház Müller nevű szabóé, a 23-as Danwéber Gyula kötélgyártóé, a 25-ös Joszt Károly szobafestőé és Pendli nevű szabómesteré volt. A Deák Ferenc és József Attila utca kereszteződésében levő sarokházban Wéber János szabó dolgozott, amelyben később Merkl László folytatta a szabó szakmát.
A Széll Kálmán tér házaival párhuzamosan alakították ki a Rákóczi Ferenc utcát. Lakói főként kereskedők voltak. A Főtérre merőlegesen lett kijelölve a Zrínyi és a Deák Ferenc utca. A patika mellett indult Zrínyi utca a rendelőintézet építésekor 1972-ben megszűnt. 1936-ig a Rákóczi utcában a zsidó hitközség imaterme és iskolája állt. A tanulók a létszámcsökkenés miatt hamarosan beolvadtak a katolikus elemi Iskolába, és a nagyobb diákok a gimnáziumban tanultak. Az utcában működött Schwartz Izidor szikvízüzeme.
Források:
Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd- muraszombati járás ismertetése. Szombathely, 1943
Frank Róbert szíves közlései
Scherer (Nyírő) József: A szentgotthárdi evangélikus gyülekezet 25 évi története. Szentgotthárd,1937
Czipott Géza: Emléksorok a szentgotthárdi ág. hitv. ev. templom felavatása alkalmából. Szentgotthárd, 1912