Jelenlegi hely
A mai Kossuth Lajos utca, egykor Körmendi utca, a kolostorkert déli határát jelölte. Ennek nyomvonalait megtaláljuk az 1600-as években készült térképeken és a szentgotthárdi csata idejében készült metszeteken.
Az utca kialakítása az 1800-as évekre esik. A mai kettős körforgalom és a Mentőállomás közötti terület volt 1857-ben Szentgotthárd határa. E térnek ható területen nagy vásárok alkalmával a kereskedők felverték sátraikat és piacnak használták. Az 1800-as évek végén az utca déli oldalát parkosították, amelynek egyes fái még ma is láthatók. Ekkor tolódott ki Szentgotthárd határa a Tompa Mihály utcáig.
A Széll Kálmán tér sarkán már az 1786-os években is állt a Kossuth Lajos utca 1-es számú épülete mint az apátság vendéglője. Ebben működött az Arany Korona szálló, amely 1858-ban kapott emeletet. Udvarába, mint ma is, a Széll Kálmán térről és a Kossuth Lajos utcából is be lehetett térni szekerekkel a kapuszíneken át. Fekvéséből eredően megállóhelyül szolgált a kereskedők és iparosok számára. Udvarában lehetett ellátni és pihentetni a lovakat, amíg a gazda pihent vagy étkezett az étteremben. A Koronának jelentős szerepe volt a város kulturális életében is. Színházi esteket, hangversenyeket, bálokat, kiállításokat, fogadásokat rendeztek a falai között. Több szövetségnek is a székhelyéül szolgált.
Építészetileg jó ritmusú, az épület felületét függélyes falsávval, vagyis lizénákkal tagolták. Földszintes osztópárkányos, felül íves szemöldökkel zárt ablakú homlokzata van az épületnek.
Az udvar felőli emeleti folyosót félköríves ablaknyílások alkották. Ma üzletek foglalják el a teljes épületet a földszinten és az emeleten is. Udvara parkolóként szolgál.
A Korona szálló és étterem L alakú épületét követően a Kossuth utcában az 1800-as években hosszan beépítetlen terület volt. A kolostorkert határolta, tovább néhány kis földszintes ház állt, amelyek ma már jórészt nincsenek meg. A múlt század végére alakult ki az utca mai arculata. Mindkét oldalon jelentős épületeket emeltek. A Korona utáni 3-as számú épület Hoffman nagykereskedőé volt. A földszinten mindig valamilyen üzlet működött. Emeletén lakások vannak. Az épület jól igazodik az előtte lévő üzletházhoz.
Az 5-ös számú ház a két világháború között épült. Csak a magasságával igazodik az utána következő épülethez. Bérháznak készült, és ma is lakások alkotják, de a földszinti lakás ma fogorvosi rendelő.
A 7-es számú épület ma Szentgotthárd egyik legszebb épülete. 1906-ban épült, november elején költözött be a Szentgotthárdi Általános Takarékpénztár Rt., amit Lipp-banknak is neveztek. 1937-től a Levente Egyesület otthona lett. A II. világháború után a Kaszagyár szakszervezeti kultúrotthona, majd városi Művelődési Otthon lett, ahol 1988-ig, a színház átadásáig a Pannon Kapu Kulturális Egyesület is működött.
Az épület jelentős példája a szecesszió léptékváltó jellegének. A szecessziós stílusban előtérbe kerülnek a játékos kontúrvonalak, megnyúlt légies figurák, geometrikus vagy növényi díszítmények. Az épület homlokzatán és a kovácsoltvas kapun is szereplő méhkas a takarékpénztárak jelképe. Az udvarában kerthelyiség épült, ahol bálokat, az emeleti nagyteremben színházi előadásokat és zenés szórakoztató műsorokat rendeztek. 2016 májusában a felújított épületben a Kormányhivatal Munkaerőpiaci Pontja kezdte meg munkáját.
A 9-es számú épület csak magasságával tér vissza az utcaképhez. Egykor a Bátai-féle ház volt. Földszintjén üzlet, az emeleten lakás volt mindig.
A 15-ös számú ház szép lakóház, eklektikus stílusban építve. Már 1900 előtt épült. A Lipp család háza volt, mint a Széll Kálmán tér 15-ös és Kossuth Lajos utca 2-es számú házak is.
Bejárati ajtójának bal oszlopaként kariatidát használt az építész.
Az utca további részében az utóbbi néhány évtizedben megvalósított többemeletes, vagy ráépített házakat láthatunk, amelyek emelik az utca városias rangját. A 19-es számú kétemeletes épület 2000-ben készült Czeiner Gáborné tervei alapján. Azt követően az elbontott földszintes házak helyett ma háromemeletes, alul üzletekkel ellátott épületeket láthatunk.
Áttérve a páros oldalra, a déli oldalon a 2-es számú ház Schreiner Ferenc mézes-kalácsos háza volt, majd Vargyasi Ferenc megvette tőle. Később Vargyassy néven szerepelt a család. Vargyassy Gyula ügyvéd fia, szintén Gyula, gyógyszerészként működött Szentgotthárdon. Az övé volt egy ideig a gyógyszertár. 1914-1918 között gyógyszerügyi-népfölkelő tisztként szolgált. Az épület később a Breiner-ház lett, és a község tulajdonát képezte. 1929-ből származó adatok szerint, e házban műhelye volt és ott dolgozott: Stangl József cipész, Urveisz József épület- és műbádogos, Dangesz Alajos borbély és fodrászmester. Építészetileg a késő barokkra jellemző, de eklektikus homlokzatú, zömök, barátságosan leereszkedő cserepes tetejű ház, amely 1939-től a városi szirénát hordozta. Bejárata az épület mögé került, mert a ház utcai bejárata is üzletté lett átalakítva. Az Árpád úti oldalon a közlekedés biztonsága érdekében árkádos megoldást alkalmaztak.
A 4-es számú ház dr. Olajos József szolgabíróé volt. Korábban Hambeck Antal molnár, majd Lipp Ferenc ügyvéd lett a tulajdonos. Olajos József felváltva Muraszombaton, Németújváron és Szentgotthárdon működött főszolgabíróként. 1945-ben a jugoszláv partizánok fogságába került. Hazatérése után éjjeliőr lett. 1956-ban Celldömölkön a Munkástanács elnökévé választották. Az emeletes épület eklektikus stílusú, mint a 2-es számú ház, de előkelőbb és hűvösebb megfogalmazású.
A 6-os számú ház dr. Vargha Gábor ügyvéd országgyűlési képviselő háza volt. Eredetileg Weber János kötélgyártó tulajdonát képezte, az 1828-as összeíráskor már állt. Az 1900-as évek elején a kaszagyár bérelte szolgálati lakásnak a dolgozói részére, ekkor Desits Gyuláé volt már. Vargha Gábor felesége lett Desits Valéria. Desits Gyula halála után Vargha felesége örökölte az épületet. Mielőtt az ügyvéd beköltözött volna a lakásba, átépítette eklektikus stílusúra, és az épület homlokzatára felkerült a Vargha és a feleség révén a Desits család címere. A Vargha család címerét I. Rákóczi György adta az ősöknek 1635-ben, míg a Desits-címert 1898-ban Ferenc József adományozta.
Dr. Ettre László tudós a következőkkel jellemezte a házat: "Az emeleten a balkontól a 8-as számú ház felé négy ablak van. Az első kettő volt a nappali-, fogadószoba és a könyvtár. A következő szoba, amelyhez az erkély is tartozott, volt az ebédlő és a szalon. Gróf Zedtwitz Ferenc ott kérte meg a lányuk, Alice kezét. A földszinten különböző családok laktak." Ott élt néhány évig Szabó Ferenc zenetanár a családjával, a két ikerfiúval, Miklóssal és Lászlóval, akik munkásságukkal híresek lettek.
A II. világháborúban a szovjet katonai parancsnokság foglalta el az épületet. Kiköltözésük után a helyi rendőrőrs vette birtokába a teljes házat, még 1945-ben. Homlokáról leverték a címereket, és az erkélyt is eltávolították, ezáltal az épület sokat veszített szépségéből. Az épület előtti parkban állították fel Farkas Jánosnak a Magyar összefogás c. szobrát. Az alkotó 1956-ban disszidált, Kanadában lett híres szobrászművész.
A 8-as számú épület a Zách-féle emeletes ház. Az 1800-as évek elején épült, és Taucher Erzsébet földműves özvegyéé volt, később Desits Gyula feleségéé. A Kaszagyár bérelte a dolgozói részére az 1900-as évek elején. E házban lakott és rendelt dr. Frühwald István orvos, és itt működött a református egyház is. Ez az épület keskeny, az utca felé kontyos épület volt eklektikus stílusban. A rendszerváltás után tatarozták és üzletek kaptak benne helyet.
A 10-es számú földszintes házat Grollman nevű varga építette az 1800-as évek elején. Eredetileg barokk stílusú épület volt. Az udvarában lévő épületben lakott családjával dr. Schlesinger Ármin, aki a község első tiszti főorvosa volt.
A 12-es számú épületet dr. Weidlich Lajos ügyvéd építette a századfordulón Türk Károly kádár telkén. 1908-ban már állt. Ott élt és ott volt az irodája is Weidlich ügyvédnek. Ez az épület zárta le a térnek ható utcát. A II. világháború után orvosi rendelő, majd azt követően mentőállomás lett, és ma is ezt a funkciót tölti be.
A Mentőállomás után és mögött épült a város bölcsődéje és óvodája 1970-ben. Az épületegyüttes a kertekben kapott helyet, ezáltal az utca zaja, forgalma távolabb került a gyerekektől. Később bővítették bölcsődével 1980-ban.
Az elmúlt évszázad első két évtizede elején Szentgotthárdnak Vajda Ödön apát nagyobb földterületet adott kedvezményesen, ezáltal lehetőség nyílt új utcákkal bővíteni a község területét. A Tompa Mihály utcától a Zsidai-patakig, Rábakethely határáig új telep létesült. Ezáltal összeépült a két település, és 1950-ben Szentgotthárd II. kerülete lett.
A Tompa Mihály utcától meghosszabbított Kossuth Lajos utca végén a rábakethelyi patak előtt 1938-ban hozták létre a község sporttelepét, amely a mai napig betölti e szerepét. Területén a kézilabdások sportcsarnoka épül. Az utca épületei családi házak. A "Komáromi ház" átépítésével rendszerváltás után Szlovén Konzulátus nyílt. 1905-ben a Weidlich család Mária szobrot állított az utcában.
Források:
Vakarcs Kálmán: Szentgotthárd és környékének ismertetése. Szombathely, 193
Vakarcs Kálmán: A Szentgotthárd- muraszombati járás ismertetése. Vasvármegye, 1941
Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől (Szentgotthárd monográfia, 1981)
Kovacsics József: Szentgotthárd 200 éves fejlődése. In: Településtudományi Közlemények 1975