A Schlössl, azaz a Várhegy Szentgotthárdtól nyugatra emelkedik. Fényes Elek leírása szerint az apátsági uradalom nagy kiterjedésű szőlőskertjei voltak itt, a terméséből asztali borokat készítettek. 1605-ben, amikor felrobbantották a ciszter kolostort és a templomot Tiffenbach katonái, az itt található várkastély valószínűleg menedékül szolgált az elpusztult kolostor lakóinak. A szentgotthárdi csata idején (1664) a szövetséges keresztény csapatok vezetője, Raimondo Montecuccoli itt rendezte be főhadiszállását.
Az 1734 októberében Heiligenkreuzból Szentgotthárdra érkező ciszterek először a várkastélyba költöztek, onnét jártak naponta Szentgotthárdra dolgozni. A kertészlak rendbetételét követően költöztek az apátságba 1736-ban. A várkastélyt Mária-kápolnával és kálváriával bővítették, négy első halottjukat is ide temették. Sírtáblájukat 1964-ben vitték a kápolnából a heiligenkreuzi apátságba.
A XIX. sz. elején rendi látogatók és világi vendégek számára alkalmas szállássá alakították. Pridelmeyer András prior a szőlőskert alsó részére fenyőerdőt telepített, a domboldalon árnyas sétahelyet alakított ki. Kútjához a vizet csöveken vezették le a várkastélyból. A századfordulón az épület déli szárnyát lebontották, emiatt a kápolna különállóvá vált. Tetejét megemelték és tornyot építettek hozzá. Valamikor ebben az időszakban megsemmisült a kálvária.
A trianoni szerződéssel a várkastély még meglévő része a Schlössl dombvonulatával és Nagyfalvával (Mogesdorf) együtt Ausztriához került. Ekkor a várkastély többi részét is lebontották, csak a kápolna maradt meg. 1945-ben húsvétkor a háború elérte Szentgotthárdot. A továbbvonuló szovjet csapatok erős ellenállásba ütköztek a temető és a Schlössl között. A németek géppuskát helyeztek el a kápolna tornyában, ahonnan a Rába völgyét ellenőrzésük alatt tudták tartani. Ekkor a szovjetek szétlőtték a kápolna tornyát. Az épület egészen 1964-ig romokban hevert. A csata 300 éves évfordulójára az osztrákok a kápolnát torony nélkül újjáépítették, és egy nagy keresztet emeltek mellé, ami Szentgotthárdról nézve is a táj jellemző építészeti motívuma lett.
Sokan úgy vélik, főleg, a szájhagyomány alapján, hogy a Schlössl kápolnája a szentgotthárdi csata emlékére épült. A valóság az, a várkastély jóval 1664 előtt jött létre, a Mária-kápolna pedig 1736-ban. A csata emlékére Nagyfalva határában 1670 körül emelték a kör alakú Szent Anna Kápolnát, amelyet másként török kápolnának is neveznek. A szentgotthárdi csata hőseinek Kuzmits Dániel szentgotthárdi perjel 1841-ben állított emléket a csatamezőn - ez a "Fehér kereszt" - magyar, német,francia és latin nyelvű felirattal, ami ma is olvasható.
Források:
Fényes Elek:Magyarország geográfiai szótára. Pest, 1851
Zlinszkyné Sternegg Mária: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és művészetének emlékei 1183 - 1878 Szentgotthárd monográfia (1981)
Szilágyi István: A városkép alakulása az 1800-as évektől (Szentgotthárd monográfia 1981)