A Rába-hídon át vezető útból déli irányban kiszélesedő, a monostor és a templom előtt elterülő teret az 1700-as évektől Főtérnek nevezték. Mivel egy ideig ez volt a vásár színhelye, ezért Piactérként vagy Piacz térként szerepelt képeslapokon. 1895-ben nevezték el a politikus iránti hálából Széll Kálmánról, majd 1945 után Béke tér lett és a rendszerváltást követően újra Széll Kálmán vált névadóvá.
A házak első számozásából nyomon követhetjük, milyen sorrendben épültek a telepek, utcák. Ezek helyrajzi számon szerepeltek. Az 1909 december 13-i közgyűlésen tárgyalták az utcák, házak elnevezéséről és a házak sorszámozásáról, de a döntést elhalasztották későbbre. A kolostor és a templom mellett északi irányban az udvarbíró, az erdész, a kertész háza, a mosóház épülete álltak. Ezekből már csak a kertészlak, vagyis a volt Narancsos ház, a tiszttartó lak, az erdészlak van meg. A mosoda, később konyha épülete jelenleg átépítés alatt van. a mai parókia az egykori Szentgotthárd-muraszombati Járási Főszolgabiróságának az épülete volt, később cserkészotthon lett. Mögötte állt Magyari József asztalos, és azt követően Hacker Alajos lakása és műhelye.
A házak sorszámozása a Rába bal partján a hídtól folytatódott ezután, ahol a majorok, malom, és a cselédházak sorakoztak. Ezt követően épültek a mai Széll Kálmán tér nyugati oldalán lévő házak, majd a Rákóczi utca, a Rába jobb szélén a Hosszú (Desits, majd József Attila) utca, és ezeket követte a Széchenyi, a Deák Ferenc és Wesselényi Miklós utca kialakítása és végül megépültek a település Főterén a keleti oldal házai, amelyek így lezárták a ciszteri barokk kertet, azaz ekkor alakult ki a mai Széll Kálmán tér, amely a Körmendi, azaz mai nevén a Kossuth Lajos utcáig terjedt és terjed.
Az 1819-ben készült térképen jól látszik, hogy a téren gyéren elhelyezkedve földszintes házak állnak. Az 1828-as és 1857-es összeírásokból azt is kiolvashatjuk, kik voltak a háztulajdonosok. (Szentgotthárd monográfia 202-205.o.)
A XIX. század elején az épületek mind földszintesek voltak, és legtöbbjét zsúptetővel borították. Három kút biztosította a vízellátást: egy a Korona szálló előtt, kettő pedig a mai szökőkút környékén állt. A tér közepén az Immaculata-szobor magasodott, amelyet Braun József szentgotthárdi szobrász alkotott az 1700-as évek közepén. A feliratai alapján tudjuk, hogy 1852-ben, majd 1896-ban felújították, a tér átépítésekor a templom bejárata elé helyezték. A templom előtt a téren 1879-ben Kovács Antal hársfasort ültetett a 13-as számú ház és a mai plébániai hivatal elé. Ezekből egy sort kivágtak, amikor a templom előtt a téren parkoló létesült.
Az 1800-as évek második felében a Körmendi utca volt a vásárok helye, a Korona szállótól a Weidlich házig, a mai mentőállomásig. Ennek megszűnése után a Főtér lett a piacozás, a vásárok helyszíne.
Az 1800-as évek közepén kezdték el a főtéri házak emeletráépítését. Az első volt a sorban a tornyos Kranyecz ház. 1857-ben a helyén még Smidt pék és Szakasits Ferenc kereskedő háza állt, majd 1908-ban már Kranyecz György gyönyörű Mária udvara, kereskedő háza. Az utcaképből kiemelkedett épülettömbjével a Klein kávéház. Az elemi iskola is emeletráépítést kapott a többi polgári házzal együtt. A tér északi oldalát 1895-ben a Gimnázium kétemeletes épülete zárta le.
Az I. világháború áldozatainak emlékművét, Horváth Géza alkotását 1937-ben avatták fel.
A gimnázium előtti kis elkerített, parkosított részén állt, de amikor 1972-ben a gimnázium mellett megnyílt a Rábafüzes felé vezető út, áthelyezték követlenül az elemi iskola oldala mellé, ahonnan kibővítve a mai helyére került. A rendszerváltás után az emlékművet kiegészítették Gömbös László szobrász alkotásával, így az 1965-os, a II. világháborús és az elhurcolt zsidó áldozatok emlékét őrzi. A monostor alapításának 800. évfordulóján, a várossá avatáskor, a Kollár Csaba által készített szökőkút mellett kapott helyet a szentgotthárdi ciszteri apátságot megalapító III.Béla szobra, szintén Göbös László alkotása.
A kolostor előtti parkban kapott helyet Széll Kálmán bronz mellszobra. Tóth Emőke alkotta 2002-ben
Forrás:
Simonffy Emil: Adatok a társadalomtörténethez a XVII - XIX. században. (Szentgotthárd monográfia 1981)